Kedves arcú néni baktatott az út mentén, hajlott hátán egy pöttyös kendő lógott ferdén. Botjára támaszkodva húzta bal lábát, fel-fel biccentette másik vállát. Pár lépést tett mielőtt letért az ösvényről, pillanatok múlva káprázott szemem egy örvénytől. Hevesen forgott, utána csillám szóródott.
Megigézett a tornádó látványa, csodás volt tündöklő szivárványa. A nyomába eredtem, suhant be az erdőbe sebesen.
Páratlan szépsége vonzott magával, lelkem énekelt együtt susogó hangjával. Egymás után szedtem apró lábam, ki kellett nyitnom fénylő szárnyam. Gyorsabbnál is gyorsabban forgott, az erdő csillámos köntöst kapott.
Nem tudtam másra gondolni, csak a forgószél kezébe kapaszkodni. Magával húzott a mesék szigetére, csupa tündér és virág volt szívem mélye. Boldog voltam ezen az úton, sosem voltam boldogabb, azt tudom.
Forogtam együtt a tömérdek csillaggal, az arany és lila szirmokkal. Liánok öleltek át gyöngéden, rózsaszín gyöngyök hullottak szempillám tövére.
Ahhoz kétség nem fért, szívem újra életre kélt. Az elmúlt napok komorsága tovaszállt, rossz kedvem nem jön vissza soha már. A bánat, amely szivemet nyomta már nem nehéz, cipelem még, de könnyedén.
Az apró tündérek tánca mosolyt csalt arcomra, észre sem vettem, hogy már nem vagyok a forgatagban. Sőt, ülök az ágon egymagamban, a néni lábnyoma látszik még a porban. Feje búbja még fel-feltűnik a távolból, pöttyös kendője hiányzik a hátáról.
Megtörtént vagy csak álmodtam? -eltűnődtem elmerengve a távolban.
De a kérdésre hamar megkapom a választ, kezemen egy kósza pihe egy csillámot támaszt.
Gyönyörűek együtt, ahogy ölelkeznek, záporeső hullik rájuk, de tovább örvendeznek.
Örül a szívem, megkönnyebbült a lelkem.
Az idő egyre fogy, a teher, amit egyedül cipelsz, még mindig sok. Állj meg egy pillanatra azon a hosszú úton, vedd észre a jót, örvendezz! Lásd meg a szépet és éld meg a napokat, tedd boldoggá a néha poros és nehéz utadat.
Hetykén vonult végig a pitvarban, asszonyait büszkén mutogatta. Domborította színes mellét, felemelte fejét. Bárki lépett a tyúkudvarba, ő támadt abban a minutumban. Hogy merészel bárki is az ő területére lépni, az ő asszonyaira nézni.
