A patak partján álltunk némán, közben egerek cincogtak egy közeli szénán. Talán rajtunk kacagtak, egyszer csak hirtelen csendben maradtak. Most már meg kellene szólalni, aztán el kezdtem zavaromban mosolyogni.
- Szia, tegnap már találkoztunk itt, amikor a papírsárkányod megfogott és el is vitt…
- Nem vitt el az engem, én erős vagyok, mint a tenger. Jöttök velem fogócskázni? Ha rajtam múlik, nem fogtok fázni.
- Már ne haragudj meg, de bemutatkozni illik, tanuld meg.
- Ja, jó. Manó vagyok, egyebet nem mondhatok. Nem ismerlek titeket, összetörni nem fogom szívetek. A kutya ismerős valahonnét, talán kicsit pimasz volnék? Ugye Maszatka, mi ketten harcsát fogtunk tavasszal. Emlékszem milyen hatalmas volt, a bajsza tán egy tonna is volt.
Nevettek a kutyával, a fiú a szakadt ruhában. Azt hittem belé rúgok, de Sári jókor a fülembe súgott:
- Ez a Manó azt hiszi, hogy a környék menő címét viszi.
- Bizony kicsit neveletlen, sőt mi több, szemtelen. De túljárunk mi az eszén - fel is emeltem fejem hetykén.
- Ő a barátnőm Sári, de nem hívhatja őt így bárki. Én Holdleány vagyok, barátaim az angyalok. Sokat szoktunk itt játszani, de téged még nem láttunk erre járkálni. Talán új vagy e vidéken, fogadtatásod volt-e szívélyes? Csak érdeklődöm pusztán, hiszen most vagyunk egy nagy mulatság után. Szüretet tartottak a bölcsek, mulattak ifjak, öregebbek. Az ünnepen bemutatták a környékre költözőket, de téged nem köszöntöttek. Talán hiba történt a szervezésben, és nem lettél meghívva e remek eseményre.
- Meghívtak engem és családom, de mondtam nem érek rá, épp halászom. Fogtam is vagy húsz keszeget, az ilyen puccos parti engem nem kecsegtet. De nem is pazarlom drága időmet, felhúzom csukafogó cipőmet. Ha legközelebb újra eljöttök, nekem tuti biztos horgot köttök. Nem lehet ám itt csak lazsálni, a halakat ki fogja kihalászni. Az angyal barátnődnek megmondhatod, aki múltkor a patakomban moshatott. Tegye az ilyen fajta tevékenységét nagyon máshol, egy ponty panaszkodott nekem csont szárazon.
Ezzel sarkon fordult Manó, még annyit odamondott, hogy Hahó! Csak, hogy úgy tűnjön illedelmes, de a kaján vigyor a képén félelmetes.
Őszintén szólva, szépen mondva, néztünk egymásra, mint csacsi a szamárra. Ennek a kölyöknek van ám pimaszsága, már kerek szemében látszik zsiványsága.
Selyem angyal említette az esetét a ponttyal, de ő azt mondta a ponty volt udvariatlan. Éppen alsószoknyáját mosta egyik éjjel, amikor is zörejt hallott elég mélyen. Térült, fordult balra majd jobbra, szoknyáját hirtelen eldobta. Egy nagy ponty keveredett a lábához, Selyem angyal egyből kapott a szájához. Rövid sikolyt hallatott, aztán máris úszhatott. A halacska annyira megcsiklandozta a talpát, hogy Angyalka meg is fogta a patak partját. De ez nem volt még minden, úgy volt, ahogy mondom, hidd el. A pontyot a lábával véletlenül elrúgta, egy szálka a talpán meg is szúrta. A pontyocska repült ki a partra, száraz is lett a rövid farka. Az Angyalka sietett volna nyomban, a keze beszorult azonban. A halacska vergődött kint a kavicson, Selyemke szeme megakadt egy ladikon. Virágszál Angyal járt arra, szívesen segített e nagy bajban. A ponty sértődötten tovaúszott, maga után még pár pontyot is elhúzott.
Így történt ez az eset, a ponty biztosan árulkodni sietett.
Ma is volt kalandban részünk, utunk végéhez is értünk. Már körbenéztem az erdőben, mindenki lefeküdt időben. A rét is szunnyad már, az álompor csak rád vár. Jó éjszakát kívánok, holnap is jövök pajtások!
A mese előzményét itt olvashatod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---a-csonak
A mese folytatását itt találod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---vendegsegben-az-angyaloknal
