Manó korán kiment a patakra, persze, hogy vele ment Maszatka. A fiú a fejébe vette, a nagy halat kifogja még aznap este. Erős horgot kötött a horgászbotjára, még egy szempillantást vetett rá utoljára. A csónakba a kutyával beszálltak, majd a nagy kapásra vártak. Egyszer csak Maszatka ugatni kezdett, erre Manó nagy lendülettel felkelt.
- Mi a baj Maszatka, tán orron kapott a nagy harcsa?
De a kutya csak ugatott egyre hangosabban, nézte a vizet egyre jobban. A fiú a vízhez hajolt, de egy hullám éppen tarolt. Belelökte a patakba, most már kuncogott Maszatka.
Nem is fújt a szél, a hullám belelökte, de miért?
Egy jegenyefa tetején ültem, onnan mosolyogva füleltem. Persze, hogy be voltam avatva, és még persze Maszatka. Az angyallányok tréfálták meg Manót, aki közben a csónakon megfogta a kampót. Behúzta magát a kutya segítségével, majd megköszönte két kezével. Nem értette az esetet, egy száraz rongyot keresett. Megtörölgette haját, levette az összes ruháját. Ezután nem zavartatta magát, vígan horgászott tovább.
-Ez a Manó jól kifogott rajtunk, a horgászatban meg sem zavartuk.
Fütyörészve fogta a horgászbotját, az angyalok bosszankodva tépkedték a bojtorjánt. Ez a kis növény az angyalok csodaszere, tudnak varázsolni vele. A kis lila szirmokban van a varázslat, kint a mezőn nyílik a virágzat. Azért van tüskéje a növénynek, hogy ne tudják leszedni a jövevények.
A jegenyefa tetején már igen kellemetlen dél óra idején. Átszálltam egy tölgyre, ahol figyelmes lettem egy körre. A kör vésve volt a fába, bele volt rajzolva egy állat lába. Ahogy a kört néztem a fán, elfeledkeztem Manóról már. Kis szeleburdi vagyok néha, a szalmára is azt mondom, hogy széna.
A láb biztosan emlősé, akkora lehetett, mint egy nyest vagy egy borzé. Ahogy így elmélkedtem, hirtelen furcsa szagot éreztem. Hátranézek, mást nem látok, csak feketeséget. Ó van benne fehér, nem látom jól, talán tehén? Az nem lehet, tehén a fán mit keres? És ez a szag már bűz, jobb lett volna a túloldalon az a fűz.
Már elég erősen könnyezek, nem is látok jól, tán öregszek?
-Hé te lány, mit keresel a fán? Jött a medve és felfutottál ijedtedben?
A szememen már csak egy apró folt volt, előttem pedig egy bűzborz. Nem akartam megsérteni, hogy néha illene megfürdeni. Vettem magamon nagy erőt, beszippantottam az erdőt.
- Csak nézelődtem itt kicsit, üldögéltem az ágon icipicit. Holdleány vagyok, a szemeden álomport hagyok.
- Ó te vagy az? – már hallottam rólad ezt meg azt. Én csak Teki vagyok, de várj, borzkiáltást hallok. Most továbbhaladok, a fiam után lassan szaladok. Remélem még látlak, az éjjel pedig várlak.
Ezután kiszálltam a bűzfelhőből, látom ám hogy Manó pedig a teknőből. A csónakot a patak ringatja, benne ugat keservesen Maszatka.
Manó a vízben lubickol, Jó Angyal valamit a parton suvickol. Csak nem Manó nadrágját mossa, dörzsöli, hogy kijöjjön minden foltja?
Odaszállok Szép Angyalhoz érdeklődni, érdemes-e mérgelődni?
Elmesélte, hogy Manó túljárt az eszükön, s megakadt szemük egy küszön. Hangosan kiabált, egy történetet kitalált. Azt mondta, hogy kifogott egy aranyhalat. Odavonzott minden angyalt, nézzék meg a nagy halat. De a szákban nem volt semmi, abból egy kis küsz próbált kimenni. Manó hangosan nevetett rajtuk és meghúzta a hajuk. A küsz egy apró halfajta, ezt még az apukám mondta.
- Erről lemaradtam? - lebiggyesztett ajkamba haraptam. És hogy kerül Jó Angyalhoz a ruhája, hogyan tudta rávenni erre a sumákja?
- Azt mondta, hogy nem szép dolog az effajta tréfa, mindjárt szól a Bölcseknek, akik majd megbüntetnek. Kértük, hogy bocsásson meg nekünk és a partra jöjjön ki velünk. De ő azt kérte Jó Angyaltól, hogy a ruhája ragyogjon a patyolattól.
Balul sült el a tréfa, azóta tudom, hogy a szalma nem széna. Az eset óta már hazatértek, én még kicsit körülnézek. Betakarom a mezőt és az erdőt. Te csak hunyd le kis szemed, ott vagyok már veled!
A mese előzményét itt olvashatod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---vendegsegben-az-angyaloknal
A mese folytatását itt találod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-merges-csigabiga
