Katicabogárka minden idejét Martonnal töltötte, pedig véletlenül barátkozott vele össze. Barátságuknak örült az egész tanya, ők ketten jó párost alkottak. Egyszer kieszeltek egy tréfát, hogyan tudnák csapdába csalni a fekete macskát.
Tudjátok a tanyán élt Kormos, az öreg, ősz foltos. Állandóan a gonoszságon törte a buksiját, hogyan szerezhetne ingyen egy kis zsákmányt.
A tréfát együtt találták ki, miután Kormos őket is át akarta vágni. Kitervelték, hogy jól móresre tanítják, és majd ők megjavítják.
Szépen kiterveltek mindent, a macska a gonoszságnak majd búcsút inthet. Megtanulja, hogy nem szép dolog másokat becsapni, vagy cserbenhagyni.
Éppen lehalászás volt a pataknál, Kormos csorgatta is a nyálát a halasnál.
- Kormos hallottad, hogy van egy csónak lejjebb, amit tele dobáltak keszeggel? Le van takarva, hogy a macskák ne tudjanak róla.
Kormosnak felcsillant a szeme, fente a fogát a keszegre. Katica tovább fokozta a helyzetet, hogy a macska kedvére még inkább tegyenek.
- Én is láttam azt a sok halat, amit Béla bácsi piros fóliával betakart. Szép kis zsákmány van alatta, csak ugrani kell egy nagyot, az a baja.
- Tudok én nagyot ugrani, valami rés rajtam nem fog ki. Ezzel Kormos odébb állt, azért még egyet hátra kiabált.
- Aztán ne hogy átverjetek, mert különben megfizettek.
Ők ketten csak mosolyogtak magunkban, hiszen tudták, hogy a csónakban halak nem lapulnak.
Kormos sietett megkeresni a zsákmányt, már szájában érezte a halszálkát.
Ment egyre lejjebb a patakon, amikor megakadt a szeme a piros ladikon. A stégről igen csak nagyot kell ugrani, de a halért érdemes megpróbálni.
Gondolkodik erősen, hogyan vehetne lendületet kellően. A stég végéről nekifut, egyből a csónakba jut.
Alaposan körbenézett a tett előtt, de a csónakokhoz senki sem jött. Marton jól elbújt Katicával, a patak túlpartján vártak. Figyelték a macskát, hogyan lesz víz a bajszán.
Kormos lendülettel fut és UGRÁÁÁS, hogy jó ugró lenne, az túlzás. Kissé kapálózik a levegőben, de még a csónakba ér időben. A piros ponyva alatt víz van, na így lett vizes a bajsza.
Béla bácsi letakarta, mert meg kell javítania. Léket kapott az árvízben, Martonék jót nevettek a viccen.
- Most tudod milyen érzés Kormos, amikor másokkal gonoszkodsz. Nem szép dolog csellel mások portékáját elvenni, drága árukra így szert tenni.
Fogadj meg egy tanácsot, ne kezdj ki másokkal, mert visszajár okkal. És lehet, hogy a sok kicsit egyben kapod, jobb, ha a tanya lakóit békén hagyod.
Kormos csurom vizesen bandukolt haza, és már a bosszút forralta.
A mese előző részét itt olvashatod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-felelmetes-bogarka
A következő részért kattints ide:
http://holdleany.reblog.hu/post-009
