Rózsaszínű volt az ég alja, Teki éppen a tüzet rakta. Készültek a vacsorához, dobott egy fát és fordult Rozáliához:
- Te asszony, hideg lesz ma az éjszaka, az udvaron didereg az ébenfa. Érzem lassan itt a tél, jön a sarki szél. Kellene holnap még gyűjtenem pár fadarabot, de vigyáznom kell, mert a múltkor egy hód megharapott. Lent voltam a pataknál, Fürgi épp szaladgált, amikor egy hód az ujjamba vájt. Olyan mérges lettem rá, hogy eleresztettem a fát. Megfogadtam, többé oda nem megyek, de szeret ott játszani a gyerek.
- Jól van, ne mérgelődj folyton, inkább nézd meg Bolyhost.
Bolyhos volt a kisebbik fiú, éppen a kiságyban aludt. Fürgi játszott még a szoba közepén, dolgozott egy platós kocsi kerekén. Kitörött a játékautó kereke, de a borz ügyesen megszerelte. Gurította egyik szobából a másikba, de rá kellett, hogy szóljon anyukája.
- Halkabban kincsem, felébreszted a kisebbet. Mindjárt kész a vacsora, a játékaidat tedd el holnapra.
A fiú szót fogadott édesanyának, egy nagyobb dobozt keresett játékának. Kiment a fészerbe egy papírdobozért, útközben lenyúlt egy fenyőtobozért.
- Beviszem a házba és beteszem egy tálba, rajzolok neki szemet, szájat és orrocskát, úgy látom itt a hidegben kicsit szomorkás.
- Pszt…pszt…-szólt egy hang a bokorból, de Fürgi nem látott semmit Kormosból.
Kormos az öreg kandúr volt a tanyán, mind közül a legügyesebb halász. Nagyon idős cica volt, fekete szőrén látszott egy-két ősz folt. Kormos nem volt éppen jó macska, sőt néha igencsak gonosz volt a kandúrja.
A szemei világítottak a sötétben, de Fürgi csak guberált a fészerben.
- Hé te borzfiú nem hallod amit mondok, a házba ajtóstól nem ronthatok.
A borzkölyök észrevette már a macskát, csak úgy tett, mint aki se hall, se lát. Nem szeretett Kormossal szóba állni, mert az szeretett rosszban sántikálni. Apukája azt mondta neki egyszer:
- Ezt a macskád kerüld el messzire, mindig csak a bajt okozza, majd azt fokozza.
Szófogadó fiú révén megfogadta a tanácsot, a macskával sosem barátkozott. Most is úgy tett, mint aki süket.
De a ravasz kandúr elé ugrott és a fülébe súgott.
- Jól figyelj rám, ma nem jön el a Holdleány.
A kis borz felkapta a fejét és kimerevítette szemét.
- Jól hallottad az előbb, az angyalok mondták a Király fa előtt.
- Miért nem jön el, mi történt vele?
- Jó, elárulom neked, de nem mondhatod el senkinek. Holdleány nem jön el többé, mert már ez a feladat nem az övé.
- Akkor ki fog helyette dolgozni, ki fog szemünkre álomport hozni?
- Ezt sem mondhatnám el neked, de én megbízom benned. Ezzel a feladattal engem bíztak meg, de én nem bírok vele, álomport én nem viszek senkinek.
A borz nem értette az egészet, kapott is a fejéhez. Most mit fog tenni, az álomport a szemekre kell tenni.
- Jól van Kormos, nem mondom el senkinek ezt a dolgot. De cserébe kérek tőled egy kis álomport.
-Á, az nem úgy van, nem adhatok csak úgy, annak ára van.
- Miféle ára van Kormos, Holdleány ingyen volt ilyen szorgos.
- Igen, de az idők változnak, ma már mindennek ára van.
-És mennyi az annyi, egy kis álomporért mennyit kell adni?
- Lássuk csak, a családodnak mese kell, ennek az álompornak az ára egy keszeg.
- Rendben van, mindjárt hozom a halat.
Fürgi beosont a házba, és gondolkodott mit tegyen a hal helyett a tálba. Eszébe jutott kisöccse rágókája, pont halformájú volt az új játéka. Beletette azt a tálba és jól bezárta. Csendben kivitte azt a macskának, az nagyon megörült az ingyen szerzett halának.
A kis borz tudta, hogy nem álomport kapott, abból a szeméből cseppet sem szórt. Örült, hogy pórul járt a macska eszén, és nem hagyta elszédíteni a fejét.
Aznap este megvárt engem és elmesélte az egészet. Olyan okosan viselkedett, a macska hitegette, de ő bízott bennem és bebizonyította, hogy szeret engem. Tudta, hogy minden éjjel eljövök és a szemekre álomporhálót szövök.
Még szerencsém volt látni Kormost, amikor kinyitotta a dobozt. A játékhalat kivette, majd jól szemügyre vette. Ráharapott a farkára, de azt a foga bánta. Rázta, forgatta, de annak csörömpölés volt a hangja. Ekkor már tudta, hogy a kis borz móresre tanította.
Történetünk mára véget ért, aludjatok szépen, csillagok az égen.
Az előzményt itt olvashatod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-marton-uj-szeme
A következő részt pedig itt találod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-az-ozonviz
