A patakhoz közeli tanyán volt egy vén diófa, annak az ágán fütyült mindig egy rigócska. Egyszer arra sétáltunk a piros szoknyás Katival, meg a szeplős Pannival.
Séta közben jókat beszélgettünk, az időről meg is feledkeztünk. Ahogy a vén diófához értünk, lombos ágaira felnéztünk. Kerestük az énekes rigót az egyik ágon:
- Lányok én egyiken sem látom. Nem is hallom fülbemászó hangját, az erdő lelkének dallamát. Van egy közös dalunk, amit akkor játszunk, ha egymást nem találjuk.
Énekelni kezdtem, a kezem a szívemre tettem.
„Fütty és énekszó nincs e helyen,
énektársamat merre keressem?”
Gyanús volt nekem, hogy a kis rigócska nem énekel velem.
- Meg kell őt keresnünk, érte mi felelünk. A Bölcsek feladatba adták nekünk, az erdő állatainak védelmére ígéretet tettünk.
Elindultunk a kis madár keresésére, a nap is kisütött szerencsére. Az őszi gomolyfelhők mögül mosolygott le ránk, mi pedig visszamosolyogtunk reá. Mentünk az erdőben, a fák körülöleltek szellősen. Néztünk fel a lombos fák közé, és a kopasz ágak fölé. Nem is szóltunk, semmit sem mondtunk. Vártuk a rigó énekét, lágy hangjának megjelenését.
Kati piros szoknyáját köténynek használta, szedett makkot, de valami fején találta. Felnézett a fára, egy mókuska mogyoróval dobálta. Ütötték a fejét a kemény mogyorók, a távolban károgtak a fekete hollók. Kati megpróbálta összehúzni magát, miközben védte fejét összekócolta haját. Panni szaladt a segítségére, én megpróbáltam hatni a mókuska szívére.
Becsuktam a szemem és felrepültem a háta mögé, majd lassan a feje fölé. Nem értettem miért dobálja a drága mogyorót, a lányok fejére csak úgy potyogott.
- Mókuska ne bántsd a lányokat, ők keresik a sárgarigódat. Neked is hiányzik az éneke, tudom mérges vagy nélküle – próbáltam nyugtatni e gondolatokkal, a fejébe láttam égi gondolatommal.
A mókuska bár nem látott engem, egy idő után szépen megnyugodott a lelke. Leugrott a lányokhoz, kedvesen futott a lábukhoz.
- Ne haragudjatok rám, a mogyorók véletlenül kerültek alám. Csak jöttek sorba a kezembe és mondták dobd a fejükre. Hallgattam rájuk, most már tudom lányokat mogyoróval nem dobálunk.
- Mókuska nem haragszunk, a bocsánatkéréssel elszállt haragunk.
Panni is egyetértett Katival, az én szemem pedig megakadt a kis sárgarigóéval.
Még mindig a fa tövében álltam, amikor a kismadarat a távolban megláttam.
Egy faágon üldögélt szomorúan, lábai be voltak takarva koszorúval. Siettem hozzá, ahogy csak tudtam, repülés közben a lányokat húztam. A lányok a mókus farkába kapaszkodtak, az út közben nem panaszkodtak.
A rigócska lába megsérült, amikor a magasból leszédült. Uhu bagoly kötést tett rá, azzal gyógyította a madárka lábát.
Nagyon megörült nekünk, dallal köszöntötte kicsiny szívünk. Megköszöntük Uhu segítségét, nagyra becsültük gyógyító tehetségét. A madárkát óvatosan kezembe vettem és repültünk fel a fellegekbe. A vén diófa már várta haza, ölébe fogta és ágaival betakarta.
A bajba jutottakon mindig segíteni kellene, legyen követendő példa a bagoly tette.
A mese véget ért mára, készüljetek a csillagos éjszakára. A Hold már az égen, aludjatok szépen!
A mese folytatását itt találod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-rejtelyes-masina
A mese előzményét itt olvashatod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-merges-csigabiga
