Az árvíz után újra kellett ébrednie a természetnek, új falat kellett emelni a kertészetnek. A tanyához közel volt Béla bácsi kertje, az aratást már régen meg is kezdte. Börrögött a piros traktor a szántóján, Manó észrevett egy lyukat a hálóján. Mindenki a maga dolgát végezte, egy kislány mamáját kérdezte:
- Mama meddig kell még dolgoznod?
- Ameddig tart a dolgom, többször el nem mondom.
A kislány szomorúan nézett mamájára, tudta, hogy ma sem tudnak játszani új babájával.
Édesanyja a sártengert igazgatta, a kislánya a földet matatta. Odamentem hozzájuk, de tátva maradt szájuk.
- Holdleány mi szél hozott téged, miért nem vagy az égen?
- Tudod, én csak éjjel járok az égen, nappal a kislányokkal játszok a réten.
Megcsillant a kislány szeme, anyukájának tetszett a mese. Megkérdezte, hogy eljöhet-e velem, anyukája szívesen mondott igent.
Elindultunk ketten a rétre, közben a kislány megfogta a kezem félve. Rám mosolygott, még a szeme is csillogott. Kissé hűvös idő járt arra, a kislány kardigánjával jól be volt takarva. Két copfban volt szőke haja, kicsit hosszú volt a szoknyája alja.
- Elárulod a neved te szép arcú?
- Persze, a nevem Aranyhajú.
Közben én már kitaláltam egy mókás játékot, a kislány értékelte rögtön a szándékot. Megsimogatta a kezem, amikor előadtam a tervem.
Mondtam neki, gyűjtsünk egy kis tűzifát, hogy anyukájának megkönnyítsük az esti dolgát. Fagyűjtés helyett majd biztosan játszik vele, a kislánynak egyből meg is jött hozzá a kedve.
A kiskosaramba szedtünk venyigét, azt hiszem száraz jegenyét. Jól megraktuk a kosarat, azután megnéztük a közeli mocsarat. Hallottuk a békák brekegését, szerelmes zenélését. Volt közöttük zöld és barna, a kislány egyből mondta:
- Fúj, de ronda.
A békák csak kuruttyoltak tovább, ránk nézett egy még rondább.
Eszembe jutott egy kedves mese, A békalány szeme. El is meséltem Aranyhajúnak, fel is kiáltott:
- El fogom mesélni anyunak!
A mese a dolgos békáról szólt, aki otthonról mindig hiányozott. A gyerekei mindig sírtak, amiért velük nem foglalkoztak. A dolgos béka egyszer beteg lett, a gyerekek nagyon megijedtek. Többé nem nyafogtak, inkább segítettek anyjuknak. Napközben kivették a munkából részüket, este pedig vígan együtt töltötték estéjüket.
A kislány szeme újra csillogott, de most arcán egy könny le is csorgott. Olyan volt a szeme, mint a békalányé, amikor rájött, hogy ez a történet az övé és édesanyjáé.
A kislány megértette, hogy napközben anyukájának dolgoznia kell, azóta segít is neki sok szeretettel. Anyukájának több ideje jut gyermekére, a kislány a munka fontosságát megértette.
A mese előzményét itt olvashatod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-kivansagok-retje
A folytatásért kattints ide:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-felelmetes-bogarka
