Év vége van. Leginkább ilyenkor költözik be a szeretet szobáinkba, szívünkbe. Talán attól ilyen különleges ez az időszak, hogy nem mindennapi. Valóban… Nem lehetünk jók az év 365 napján, de lehetünk jobbak ilyenkor, decemberben.
Tavasszal és nyáron kevesebb lélekápolásra van szükség, hiszen maga a napfény már boldogít. Azonban ősszel és télen, a komorabb napokon, meg kell keresni a kulcsot a boldogsághoz.
A kulcs a szeretettel teli szobákban és szívekben van.
Ahhoz, hogy te is megtaláld a saját kulcsod, gondolj egy kicsit másképp a világra. Felejtsd el haragodat, örülj annak, amid van, és ne sajnáld mástól azt, ami neked nincs. Mindannyian emberek vagyunk: érzésekkel, vágyakkal, álmokkal, vannak terveink, és céljaink. De most fáradtak is vagyunk, jól esik a kedvesség, figyelmesség. Sokkal jobban, mint máskor. Hagyd egy kicsit a tervezést, a munkát, figyelj a külvilágra, figyelj arra, ami körülvesz téged.
A mézes kalács, a fahéj, a bejgli és a karácsonyfa illata beragyogja szívünket. A karácsonyi zenék impulzusokat löknek felénk, amitől boldogabbak leszünk. Az ajándékozás öröme ugyanígy, ajándékot adni és kapni is jó. Mosolyt csalni mások arcára, találkozni a szeretekkel, barátokkal, leülni és beszélgetni hálás dolog.
December az egyetlen olyan hónap az évben, ahol mindent szabad, minden megengedett. Bizonyos kereteken belül. Álomhatárokon át, gondos lélekápolással.
Élvezd ki minden percét.
Ölelj. Mesélj. Olvass. Süss. Beszélj. Hallgass. Játssz. Nevess. Ünnepelj. Szeress. Találd meg a kulcsod. Láss csodát.
