Manó a kedves varázsló, már másik oldaláról is bemutatkozott, aztán Holdleánynak csak szabadkozott. Megmentette az erdőt, a tanyát és a rétet, az árvízet megállította, így szólt az ének:
Csendesedj el patak,
szeretnek a halak,
ne bántsd a természetet,
az épített kertészetet,
nyugodj meg patak,
szeretnek a halak.
Manó énekléssel varázsolt, így tett akkor is, amikor egy kunyhó parázslott. Éppen kint járt az erdőn, amikor megakadt a szeme egy füstfelhőn. Koromfekete volt az ég, sejtette, hogy valami nagyon ég.
Varázslat előtt is énekelt, amely egy házikót teremtett. Abban volt a köpenye és a pálcája, de ez ügyben mindig lakatot tett szájára. Erről nem mesélhetett senkinek, amíg én meg nem láttam azon az éjjelen.
Hozzá igyekeztem az álomporral, de látom, amint kint futkározik a poroltóval. Gondoltam, hogy ez csak álca, hiszen minek neki akkor a pálca.
Leszálltam hozzá sebesen, láttam, hogy siet hevesen.
- Holdleány nem tudod melyik kunyhó ég, az előbb láttam, hogy fekete az ég?
- Nem tudom Manó, pedig most jöttem éppen arról. Mindenki alszik már a tanyán, az imént jártam ott csupán.
- Akkor nagy baj lehet, segítened kell, gyere velem!
Pillanatok alatt az égő kunyhónál voltunk, a lakóknak gyorsan szóltunk. Manó bement a házba, ahol belekapaszkodott varázspálcájába. Énekelni kezdett a tűznek, pálcáját felemelte az égnek.
A tűzkígyó pirosan izzott a magasban, Manót a varázslásban zavarni nem akartam. Félre álltam egy sarokba, onnan bámultam a falra. Olyan fényes volt, hogy szinte megvakított. A tűz és Manó ereje összeforrt, a tűzre aranyport szórt.
Kellemes ének hagyta el száját, a tűzkígyó feladta lángját. Sziszegett még egyet, tán egy óra is eltelhetett, mire a tűznek híre hamva sem volt, a varázsló pedig így szólt:
- Holdleány nem árulhatod el senkinek, amit itt láttál, a tűzkígyó nagyon erős jószág. Nagyon sok erőt kellett kifejtenem, most egy kicsit le kell pihennem.
Ezzel Manó nagy sóhajt vett és az asztalra egy követ tett. Rápillantottam a fényességre, piros volt ékessége.
- Mi ez? - kérdeztem.
- Ez a tűzkígyó szeme, most már velem van az ereje. Minden varázslatkor erősebb leszek, amikor a világnak valami jót teszek.
Én csak hallgattam csendben, tiszteltem, mint embert. Ahogy ott állt varázsköpenyben, egészen más volt, mint akit megismertem.
Az előző részt itt olvashatod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-ket-jo-barat-trefaja
A folytatásért kattints ide:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-indigo
