Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

holdleany

blogavatar

Holdleány meséi egészen apró gyerekektől a felnőttekig szólnak. Mese blogomban meséket olvashatsz a természet élővilágáról, a szeretetről, a tiszteletről. Esti mese a gyerekeknek, tanmese a felnőtteknek. Jó szórakozást kívánok! :)

Holdleány meséi - A csónak

Sári korán jött értem, hiszen pontosan erre is kértem. Elmeséltem neki a kisfiút a sárkánnyal, ő pedig a történetét egy báránnyal. Azt mondta nekem, a patak partjára eljön velem, segít megkeresni a fiút, mindjárt jobb lesz vele a gyalogút.

Nagyon megörültem ennek a pompás hírnek, hogy együtt élvezzük látványát a tiszta víznek. Bizony ez a patak tiszta volt, egyszer egy öregapó is így szólt:

- A patakban éjjel a tündérek fürdenek, ahol aztán mindig újjászületnek. Ezért ilyen csillogó a víz tükre, jót tesz emberi lelkünknek.

Elindultunk hát Sárival a patakra, kis táskát akasztottam a nyakamba. Egyszerű kis tarisznya volt, megérte már az igazi kort. Vén volt, mint a körtefa a kertünkben, de így is nagy kincs volt a szemünkben. Beletettem két almát, a fejemre felhúztam a csíkos sapkát. Sári elég lengén öltözött, össze is vontam a szemöldököm.

- Itt van egy kabát - megsimogattam szőke haját.

- Nagyon köszönöm, hogy ilyen jószívű vagy velem, örülök, hogy ilyen barátom van nekem.

Amint tartottunk le a patakra, nyomunkban szaladt a Maszatka. Ő volt Béla bácsi kutyája, akinek mindig festékes a ruhája.

-Hol van a gazdi, gyere ide pajti?! – szóltam a kutyához, aki csak vidáman utánzott.

A kutyus nagyon barátságos volt, a szeménél volt egy nagy fekete folt. Rövid lábai miatt mókásnak nézett ki, kis nyuszinak véltem évekig.  De ezt nem árultam el neki soha, a végén még megharapott volna.

A pataknál láttunk egy csónakot a távolban, a kutya közben ugatott valamit az árokban. Elmerengtem a kishajó láttán, kezem hirtelen ott termett Sári vállán. Néztünk a távolba mind a ketten, néztünk tágra nyílt szemekkel.

Hirtelen nem értettük mi történik velünk, de egy pillanat alatt be is csukódott szemünk.

A kutya ment elöl, a déli part felöl, utána mentünk mi ketten, repültünk a széllel szemben. Alattunk folyt a tiszta patak, úszkáltak benne aranyhalak. Néztem, ahogy ficánkolnak, a víz alatt kis táncot ropnak. Sebesen úsztak, egymás után kis porontyokat húztak. Siettek szüleik nyomában, hirtelen egy harcsa tűnt fel hosszában.

Aztán felnéztem a kis csónakra, és figyelmes lettem egy nagy sóhajra. Sári látott valamit, vagy a távolban valakit? Merengve kerestem mit láthat, talán a csónakban a kisfiúcska állhat. De a csónakban nem volt egy lélek sem, tán csak úgy idekerült, véletlen.

Kitaláltam hogyan tudnánk a csónakot megmenteni, de ahhoz erős kezek fognak kelleni.

- Sári, ki kell húznunk a partra, kerüljünk egyet balra.

A csónak elejéhez szálltunk, az orrára mindhárman ráálltunk. Én, Sári és Maszatka, és valahogy jött velünk egy halacska.

Belekapaszkodtunk a csónak orrába, a halacska Maszatka foltjába, és siklottunk a vízen, ennek az érzésnek párja nincsen. Pillanatok alatt partra értünk, a csónak orrán kényelmesen elfértünk.

Futott elénk egy fura alak, a fején volt egy lyukas szalmakalap. Pocakja volt talán két dinnye nagyságú, az is kiderült róla, hogy nagyszájú.

- Hát drága aranyom visszajöttél hozzám, ha fáj valamid csak szóljál!

A csónakját babusgatta, majd meg is csókolgatta.

Fentről csak csendesen kacagtunk le rá, Sári és én, a Holdleány.

A kacajból egy kósza hang zökkentett ki, vajon ő lehetett itt? Maszatka megnyalta a kezem, erre nyitottam ki szemem. A papírsárkányos kisfiú állt előttem, egy gerlepár szállt el fölöttem.

Végre szót váltottunk, de e mese előtt egyet álmodjunk. Jó éjszakát kíván a Holdleány, máris csillagport szór le rád.

A mese előzményét itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/post-001

A mese folytatását itt olvahatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---a-talalkozas

Tovább

Holdleány meséi - Pókocska

Sári, Kati és én elmentünk gombát szedni az erdőbe, versenyezni szoktunk ki gyűjt többet a kendőbe. A nap fényesen sütött az égen, egy felhőt sem láttam, ahogy felnéztem rá szépen.

Kedvenc nadrágom volt rajtam, nagyon kényelmes és puha, anyukámtól kaptam, igazi csajos ruha.

Haladtunk a fák alatt az erdő mélyére és közben táncoltunk a madarak énekére.

- Sárgarigó, pinty és cinege, ezeket láttam az imént itt - mutattam a lejtőre a lányoknak.

- Szaladjatok utánam sárkányok!

Viccelődtem velük, kergettek, forgatták fejük s nevettek.

Ropogtak lábunk alatt a falevelek, gurultak szanaszét a makkok, magfedelek. Amint leértünk a domb aljára, Sári felkiált és odacsap Kati hajára.

- Jajj, mit láttál Sári?

- Várj, még mindig ott mászik.

Most már ketten kócoltuk Kati haját, egy pók akarta belefonni hálóját.

De a pók hálójába kapott és egyetlen pillanat alatt itt hagyott csapot, papot. A fák közé beszűrődő napsugárban megcsillant szőrös lába, meg akartam fogni, de mind hiába. A pókocska vígan repült a nap felé, mi pedig hirtelen repültünk mellé.

Egymás kezét fogva szálltunk a fák között, éreztük a nap erejét a pókocska mögött. Arcunkon csillogott az erdei csillámpor, a tündérek szórtak ránk virágport.

Hosszú, szőke hajunk lobogott az égben, kicsit összekócolódott a nagy szélben. Egy madár repült el mellettünk, párjának szárnya verdesett felettünk. Ketten voltak egészen nagyok, szinte óriásik, hirtelen nem tudtam hol vagyok.

Lenéztem a földre és egy őzikét láttam, néztem még egy darabig, anyukáját vártam.

Az őzmama sietett gidájához sebesen, integettem nekik hevesen. Fejükkel bólogattak és mosolygott szájuk, tudták hogy eljött Holdleányuk.

Még bejártuk az erdőt, megnéztem a mezőt, kilestünk a rétre, minden állat lenyugodni tért végre. A napnak is csak a búbja látszott, aztán kinyitottam a szemem és a kis pókocska előttem mászott. Felfelé tartott egy fára, már várta drága kis családja.

- Sári és Kati menjünk haza, vár minket édesanya –szóltam hozzájuk, én a Holdleányuk.

- A gombaverseny ma elmaradt, hiszen a pókocska közénk szaladt.

Azt hiszem egyikünk sem bánta, na most már vár mindenkire az esti párna.

Én vagyok a Holdleány, barátaim az állatok és még sok kicsi fiú és leány. Barátom vagy te is, repülök veled is. Minden éjjel eljövök hozzád, hogy szép álmokat szórjak le rád.

A mese folytatását itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/post-001

Tovább

Holdleány meséi - A kisfiú

Ballagtam éppen a patak partján, amikor felbukkant egy kisfiú, fonott zsinórral a karján, néztem milyen hiú. Egyre jobban közeledett felém, szinte már szaladt elém. Láttam, hogy a madzagnak nincs vége, vezet egyenesen fel az égbe.

Lám csak egy papírsárkány, ó de csodálatosan szép látvány. Rojtjait fújta az őszi szél, szárnyain átszikrázódott az arany fény. Arcocskája igen piros, mármint a sárkánynak, rosszra gondolni tilos, igen csak jót tett színpompás bájának. Szemei virítottak a kék égen, talán láttam már egyszer ilyet, nagyon régen.

Ahogy néztem ezt a szikrázó égi képet, megszólít a fiú:

- Hé, hogy hívnak téged?

Ej de pimasz fajta, gondoltam magamban. De mire kinyitottam volna a szám, ő egyszerűen fittyet hányt rám. Képzeljétek, eliszkolt sebesen, a csillogó sárkánya pedig szállt utána kecsesen.

Néztem még őket a patak mellett, amikor a kisfiú hátranézett, már ott voltam a sárkánya felett. Csendesen kísértem őket hazáig, egy eldugott kis horgásztanyáig. Csónakok lepték el a vizet, számoltam én legalább tízet.

A kisfiú odament az egyikhez, beleült és énekelt a vízhez:

„Én kis patakom, én kis patakom,

holnap is adj egy nagy halat nekem,

én kis patakom, én kis patakom,

holnap is találkozol velem,

én kis patakom, én kis patakom,

vigyázzon rád a hold éjszaka,

én kis patakom, én kis patakom

most elmegyek én is haza."

Teljesen meghatott az ének, aztán pörögtek egymás után az események. A fiú beszaladt az egyik házba, kenyeret rakott egy tálba. Azt vitte fel egy lépcsőn, ahol édesanyja puszilta, ölelte féltőn.

Kinyitottam a szemem.

-Ez az igazi szeretet-gondoltam magamban, aztán futni kezdtem azon nyomban.

Szaladtam ahogy csak tudtam, hazaérve édesanyámnak csókot adtam.

A kisfiúra gondoltam és megfogadtam, megkeresem holnap. Barátja akarok lenni e fiúnak, akit tévesen gondoltam hiúnak. Majd megtanítom szépen köszönni, biztosan nagyon fog neki örülni.

Talán majd újra megkérdezi ki vagyok és én boldogan válaszolok. Holdleány vagyok, a szemeden álomport hagyok.

A mese folytatását itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---a-csonak

A mese előzményét itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/post-005

Tovább
12345
»