holdleany

Egyik reggel hatalmas zörgésre ébredt a tanya, fogalmunk sem volt minek a hangja. Gyorsan összegyűltek a pataknál az állatok, a víz mentén a fekete holló károgott. Ott volt Teki és a fia, a sárgarigó és persze Klaudia. Az angyalok is megjelentek, a patakban meg is fürödtek. Összejött az erdő népe, a zaj forrását kideríteni együtt kéne.

A lányokkal mi az egyik fa alatt ültünk, a borzalmas zaj irányába füleltünk. Tanakodtak a bölcsek, összesúgtak a hölgyek.

Elindult a tömeg a hang irányába, Teki kapaszkodott a fiába, Klaudia a mókuskába. Az angyalok vezették a sort, a legvégén láttam a kis sárgarigót.

Sári, Kati és Panni egymás kezét fogta, Vilmos a feleségét húzta.

A Király fa alatt járhattunk, amikor a kisebbekre várhattunk. Megpihentünk az út felénél, Vilmos mutatott nekem egy szürke foltot szeménél.

- Látod Holdleány, ez már az öregség jele, amikor az embernek őszül a szeme.

Mosolyogtam e kijelentésén, mulatságos volt ott az erdő szélén.

- Az élet folyamata az öregedés Vilmos, ez így van rendjén, szomorkodni tilos.

Vilmos az öreg teknősbéka, és felesége Réka, már száz évesek is voltak, és mindig bölcs dolgokat mondtak.

- Mi már nagyon sok mindent megértünk, egymás kezét fogva vénültünk. Szeretettel gondolunk egymásra, ő hosszú életem egyetlen párja.

Ezzel Vilmos megölelte feleségét, ráncos kezével simogatta fejecskéjét.

Szép volt látni ezt a hatalmas szeretetet, az egymás iránt érzett mély tiszteletet. Ennyi éven át hű volt társához, készséges élete párjához.

Amíg a szerelmes teknősbékákon mosolyogtunk, a sor eleje váratlanul meg is indult.

Beértek minket a gyerekek, indulhatott tovább az erdőmenet. A sárgarigó énekelt a sor végén, Teki futott a fia után a sor elején. Jókedvű volt a társaság, de szívünkben ott volt a kíváncsiság.

Börrögött az a valami, ilyen furcsa zajt errefelé ritkán hallani. A horgásztanyához ért a sereg eleje, a csónakok tele voltak vízzel. Egy lélek sem járt arra, a nagy zaj a halakat is elzavarta. Egyre hangosabb volt a nyekergés, beborult az ég és az eső is szemerkélt.

- Mindjárt megázik a fejünk búbja- kiabált a sárgarigó felszállva egy facsúcsra.

Közeledtek az esőfelhők, felénk járt egy kósza szellő. Megfújta a lányok szoknyáját, az angyalok ezüst koronáját.

- Már nem kell sokat menni, a hang irányába csak pár lépést kell tenni- szólt a Bölcsek vezére, miközben kezét a szívére tette.

Ekkor aztán valami felénk futott, egyből az ölembe is ugrott. Maszatka volt az, bizonyára a nagy hírt hozta.

Annyira gyorsan mondta, hogy sajnos szájáról leolvasni nem tudtam. Vidáman szaladgált az állatok között, látszott, hogy valaminek nagyon örült. Csóválta a farkát és közben felemelte mancsát. Mutatta merre menjünk, ahol a csodát megleljük.

Kiértünk egy tisztásra, felnéztünk egy óriási, piros masinára. A kereke akkora volt, mint egy nagy ház, volt rajta ablak is vagy száz.

Az ajtaján lépett ki egy sötét alak, zsebében voltak aranyhalak.

- Mi ez a tömeg idelent, mi történt az erdővel gyerekek? A pimasz Manó volt a masinában, Maszatka ezt akarta mondani izgalmában.

A zaj egyszer csak abbamaradt, az ablakból látszott még egy alak. Béla bácsi volt, Maszatka gazdája, végre elcsendesedett masinája.

- No mi az összejövetel tárgya? – kérdezte Maszatka gazdája.

Elmeséltük nekik, hogy nem tudtuk elképzelni melyik harangot verik.

Béla bácsi kuncogott magában, majd valamit keresett a masinában. Mutatott egy papírlapot, amin nagybetűkkel ez állott: BÉLA BÁCSI TRAKTORJA, AZ ARATÁS MOTORJA.

Azóta minden reggel hatkor megszólal a traktor, most már az erdő is tudja, Béla bácsi az ekét húzza.

Így ismerkedtünk össze a piros traktorral, és a kis Martonnal, de az már egy másik mese lesz, mára ennyi elég is lesz.

Lefekvéshez készüljetek és álmodjatok szépeket!

A mese előzményét itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-rigocska

A mese folytatását itt találod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei--marton

Gömbölyű kereket húzott a csigabiga, mondtam neki "sziabia". De ő nem válaszolt, látszott rajta, hogy fáradt volt. Gondolkodtam mi tévő legyek, felemeljem-e a kereket. Hagytam még egy darabig nála, de egyre jobban lihegett szegény pára. Szólogattam, hívtam, becéztem, majd a bokorból kinéztem. Egy rekettye bokor alján voltunk mi a csigával, a másik oldalon pedig egy borz a fiával.

Odaköszöntem neki:

 - Mi újság Teki?

- Semmi különös nem történt Holdleány, azon kívül, hogy a fiam a mai napon felállt.

- Ó gratulálok nektek, ügyesek ezek a gyerekek.

Ezzel szépen el is köszöntek, a völgybe kiszöktek.

A neve neked is fura?

Volt egyszer egy egész napos túra. Ott ismertem meg Vilmost, aki egyébként nem borz. Na mindegy, ő mesélte nekem, járt nála egyszer. Szép tágas háza van a Király fa tövében, amelynek Uhu Bagoly fekszik az ölében. Szóval mesélte, hogy Teki a Te ki? mondatból lett, mivel Vilmos szófogadóan tett. Megkérdezte tőle Te ki vagy és hol?, de ezt legalább hatvanhatszor. Tekinek annyira tetszett ez a jelenet, hogy elmesélte az egész erdőnek. Így maradt rajta a Teki, onnantól mindenki ezt mondta neki.

No, de térjünk vissza a kis csigára, aki már megtett egy lépést 100 imára. Segítsünk neki elvinni a kereket, csak előbb ki kéne oldani a fékeket.

- Hova viszed ezt a kereket?

- Gyorsan el a kezeket.

Hű de mérges csigára leltem, - mi bajod van drága lelkem?

A csiga csak húzta azt a kereket, de az tapodtat sem engedett. Gurult az izzadtságcsepp a hasánál, egy masni volt a hajánál.

Jé, eddig fel sem tűnt, hogy lány, de nem bánom egyáltalán.

- Nézd kislány, segíteni szeretnék, én vagyok a Holdleány.

A csiga döbbenten nézett rám:

 - Volnál kedves, lehajolnál?

Kérésének eleget téve lehajoltam, a földön lévő gombákat jól megszagoltam.

-Ó Holdleány, ellopták a házamat, benne a sárga csíkos párnámat. Tegnap éjjel óta nem alszom, egyfolytában a baglyokat hallom. Meztelen vagyok már két napja, anyukám már a takaróm varrja, de kell hozzá ez a kerék, így tudja csak megfenni a körmét. Cipelem már reggel óta, de csak három araszt mentem azóta. Szegény vagyok, mint a templom egere, új házra nem telne.

Keserves sírásba tört ki a bokorban, vajon ki lophatta el a házát? –gondoltam.

- Ne csüggedj, megkeressük a házadat, a gaz csalóval megfizettetjük károdat. Mindent mesélj el az elejétől a végéig, ráérek úgy még éjfélig.

A csiga így is tett, elmesélte az egészet. Gyanakodott egy másik csigára, de tévesen bizonyára. Egy csiga nem lop meg egy másikat, egymásra mindig számíthat.

- Felemeltem a kis csigát az ujjamra és ketten indultunk meg utunkra. Behunytam szemem az égre nézve, máris 20 méterre voltunk a földtől mérve. Elrepültünk a csiga családjához, leszálltunk a Király fa aljához. Anyukája megörült a keréknek, szólt rögtön Egeréknek. Tekerni jöttek mindannyian, anyukája varrni kezdett vígan. Hamar elkészült a takaró, az apuka közben kérdezte van-e harapnivaló? Hoztak finom falatokat a kisebbek, a férfiak mind neki is estek.

- Ej de mohó egy banda, nesze itt egy labda. Inkább játsszatok a gyerekkel, számoljatok le a felesleggel.

Végül is mosolyogva figyeltem a csiga családot, amikor is észrevettem a sárgaságot egy csalánon. Óvatosan közelítettem felé, hiszen bökős a levele a szélén. Persze, hogy a csiga csíkos párnája volt, aki tudta, nála a pont.     

Odaadtam a csigának, aki úgy megörült bánatában, hogy adott nekem egy kis levelet és azt mondta:

 - Mindet megeheted.

- Legalább a párnám megvan, bökte is egy kavics a fejem tegnap. Megköszönte a segítséget, és játszani sietett.

Ballagtam tovább lehajtott fejjel, amikor is odafutott hozzám Teki a feleséggel.

- Miért búsulsz Holdleány, álomport ma is hozol-e ránk?

- Sajnálom a csigalányt, elhagyta a kis házát. Takaróval kell aludnia, a neve azt hiszem Klaudia.  

- Van egy jó hírem, a gyereket mindjárt elcsípem. Az imént talált egyet a homokba, szeretett volna egy játékházikót otthonra.

Ezzel a lendülettel vissza is adták a házat, én meg vittem azt Klaudiának.

Olyan boldogan ölelt át, megszerettem egy életen át.

De most már későre jár, aludjatok, az éjszaka vár!

A mese folytatását itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-rigocska

A mese előzményét itt találod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---az-angyalok-trefaja

Manó korán kiment a patakra, persze, hogy vele ment Maszatka. A fiú a fejébe vette, a nagy halat kifogja még aznap este. Erős horgot kötött a horgászbotjára, még egy szempillantást vetett rá utoljára. A csónakba a kutyával beszálltak, majd a nagy kapásra vártak. Egyszer csak Maszatka ugatni kezdett, erre Manó nagy lendülettel felkelt.

- Mi a baj Maszatka, tán orron kapott a nagy harcsa?

De a kutya csak ugatott egyre hangosabban, nézte a vizet egyre jobban. A fiú a vízhez hajolt, de egy hullám éppen tarolt. Belelökte a patakba, most már kuncogott Maszatka.

Nem is fújt a szél, a hullám belelökte, de miért?

Egy jegenyefa tetején ültem, onnan mosolyogva füleltem. Persze, hogy be voltam avatva, és még persze Maszatka. Az angyallányok tréfálták meg Manót, aki közben a csónakon megfogta a kampót. Behúzta magát a kutya segítségével, majd megköszönte két kezével. Nem értette az esetet, egy száraz rongyot keresett. Megtörölgette haját, levette az összes ruháját. Ezután nem zavartatta magát, vígan horgászott tovább.

-Ez a Manó jól kifogott rajtunk, a horgászatban meg sem zavartuk.

Fütyörészve fogta a horgászbotját, az angyalok bosszankodva tépkedték a bojtorjánt. Ez a kis növény az angyalok csodaszere, tudnak varázsolni vele. A kis lila szirmokban van a varázslat, kint a mezőn nyílik a virágzat. Azért van tüskéje a növénynek, hogy ne tudják leszedni a jövevények.

A jegenyefa tetején már igen kellemetlen dél óra idején. Átszálltam egy tölgyre, ahol figyelmes lettem egy körre. A kör vésve volt a fába, bele volt rajzolva egy állat lába. Ahogy a kört néztem a fán, elfeledkeztem Manóról már. Kis szeleburdi vagyok néha, a szalmára is azt mondom, hogy széna.

A láb biztosan emlősé, akkora lehetett, mint egy nyest vagy egy borzé. Ahogy így elmélkedtem, hirtelen furcsa szagot éreztem. Hátranézek, mást nem látok, csak feketeséget. Ó van benne fehér, nem látom jól, talán tehén? Az nem lehet, tehén a fán mit keres? És ez a szag már bűz, jobb lett volna a túloldalon az a fűz.

Már elég erősen könnyezek, nem is látok jól, tán öregszek?

-Hé te lány, mit keresel a fán? Jött a medve és felfutottál ijedtedben?

A szememen már csak egy apró folt volt, előttem pedig egy bűzborz. Nem akartam megsérteni, hogy néha illene megfürdeni. Vettem magamon nagy erőt, beszippantottam az erdőt.

- Csak nézelődtem itt kicsit, üldögéltem az ágon icipicit. Holdleány vagyok, a szemeden álomport hagyok.

- Ó te vagy az? – már hallottam rólad ezt meg azt. Én csak Teki vagyok, de várj, borzkiáltást hallok. Most továbbhaladok, a fiam után lassan szaladok. Remélem még látlak, az éjjel pedig várlak.

Ezután kiszálltam a bűzfelhőből, látom ám hogy Manó pedig a teknőből. A csónakot a patak ringatja, benne ugat keservesen Maszatka.

Manó a vízben lubickol, Jó Angyal valamit a parton suvickol. Csak nem Manó nadrágját mossa, dörzsöli, hogy kijöjjön minden foltja?

Odaszállok Szép Angyalhoz érdeklődni, érdemes-e mérgelődni?

Elmesélte, hogy Manó túljárt az eszükön, s megakadt szemük egy küszön. Hangosan kiabált, egy történetet kitalált. Azt mondta, hogy kifogott egy aranyhalat. Odavonzott minden angyalt, nézzék meg a nagy halat. De a szákban nem volt semmi, abból egy kis küsz próbált kimenni. Manó hangosan nevetett rajtuk és meghúzta a hajuk. A küsz egy apró halfajta, ezt még az apukám mondta.

- Erről lemaradtam? - lebiggyesztett ajkamba haraptam. És hogy kerül Jó Angyalhoz a ruhája, hogyan tudta rávenni erre a sumákja?

- Azt mondta, hogy nem szép dolog az effajta tréfa, mindjárt szól a Bölcseknek, akik majd megbüntetnek. Kértük, hogy bocsásson meg nekünk és a partra jöjjön ki velünk. De ő azt kérte Jó Angyaltól, hogy a ruhája ragyogjon a patyolattól.

Balul sült el a tréfa, azóta tudom, hogy a szalma nem széna. Az eset óta már hazatértek, én még kicsit körülnézek. Betakarom a mezőt és az erdőt. Te csak hunyd le kis szemed, ott vagyok már veled!

A mese előzményét itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---vendegsegben-az-angyaloknal

A mese folytatását itt találod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-merges-csigabiga

Hallom, ahogy kopog a tetőn az eső, felkelni alig van erőm. Kora délután angyali buliban voltam, természetesen titokban. Sokáig táncoltunk a fellegekben, észre sem vettem, hogy elszenderedtem. Virágszál Angyal hozott haza, csendesen lépett az ablakba, gondosan betakart még, aztán birtokába vette az ég.

Most voltam először közöttük e jeles ünnepen, fülemben az angyalok éneke zeng szüntelen. Délben kezdődött meg a mulatság, nem volt ott semmiféle uraság. Kinéztem magamnak egy felhőt, vagyis inkább kettőt. Az egyiknek kutya alakja volt, a másik épp takarva volt. Kellemes beleülni a felhőpárnába, talán mindenki gondol erre álmában. Pont olyan puha és lágy, mint amilyennek gondolnád. A színe mindig más, ha eső van benne, kissé fekete, ha hókristály, akkor olyan, mint a szivárvány. Változik az illata is, néha édes is, néha nem is.

Szóval belesüppedtem egy felhőbe, szépen fel voltam öltözve kendőbe. Alatta szőke hajam vibrálóan csillogott, kék szemem a hold fényére villogott. Néztem körben az angyalokat, ahogy ültek a habszappanokban. Szárnyaik zárva voltak hátul, kicsit ki volt rúzsozva szájuk. Hajukban csillogó hajpánt volt kötve, az egyiknek kezében már összetörve. Az angyalok is szoktak hibázni, néha egy kicsit bénázni. Ők sem tökéletesek, ne gondold, el is mesélem az éjjeli dolgot.

Tudniillik mi földi lányok esünk, kelünk majd újramegyünk. Futkározunk és fogócskázunk. Néha jót kiabálunk egymással, utána meg kergetőzünk vasvillával. Persze csak játékból tesszük ezt, mert ettől olyan izmos kezünk lesz. Szoktunk a fiúkról is beszélni, de ezt halkan mondom, nem akarok belepirulni.

Így hát döbbenten néztem éjjel az agyalok vitáját, és nem fogjátok elhinni ki képezte a vita tárgyát.

Az egyik angyalnak tetszik valaki, ezt nem találtátok volna ki. És ha ez még nem lenne elég, hajba kapott a fiún az angyalnépség. Én is döbbenten néztem magam elé, közelebb is somfordáltam az angyal mellé.

- És te tetszel neki Jó Angyal? – kérdezte egy másik, nagy hanggal.

- Szerintem igen, és azt is mondta nem töri össze a szívem.

- Mit mondott még neked, mivel kecsegtetett?

- Elhívott fogócskázni és azt mondta, hogy nem fogok fázni. Beszélt nekem a halakról, meg valamelyik tavaszról.

Nekem kezd valami gyanús lenni ebben a szobában, ti nem hallottátok ezeket már korábban?

- Azt mondta meg kell tanulnom horgot kötni, hogy minek azt nem fogja az orromra kötni. Meg mondott még más szépeket, de azokat elmondani nem lehet.

- Ó te jó ég, nekem ennyi bőven elég.

Jó Angyal amíg irult pirult az angyalkoszorúban, látom ám, hogy Szép Angyal ül egy felhőn szomorúan.

A többiek csacsogtak Jó Angyal meséjén, nevettek a fiú személyén. Szép Angyal bánatos szemekkel nézett rám, mintha hívna: gyere hozzám. Odamentem hát csendesen, leültem mellé illedelmesen.

Elmesélte nekem szomorúságának okát, elmondta minden titkát. Miközben hallotta ezeket a szavakat, elkeseredetten falta a habokat.

- Képzeld Holdleány, ez a bizonyos fiú ugyanezeket mondta reám.

Én már meg sem lepődtem e kijelentésen, ez a csalfa Manó, ekkora szemtelenséget. Az angyaloknak bókol, udvarol, de valamit nem csinál jól. Nekünk is ugyanezeket mondta, de mi ketten voltunk, no meg a kutya.

A morfondírozásból kiábrándított egy sírós angyalhang, jött az egész haddelhadd.

- Mit mondtál az előbb Szép Angyal, Manó neked is udvarolt e szavakkal? Vagy te kerested őt meg a parton, tudtad, hogy tetszik nekem egy haltól.

Kezdtek hajba kapni a lányok, én gondoltam jobb, ha kiszállok. Nem tartott sokáig a veszekedés, jött Bölcs Angyal és a szerénykedés.

A továbbiakban volt tánc és fuvolás ének, a buli lassan a végéhez érhetett. Erre már nem emlékszem, hiszen behunytam kis szemem.

Látod az angyalok sem tökéletesek, van úgy, hogy néha tökéletlenek.

Ha hibát követsz el, tanulj meg bocsánatot kérni, ha bocsánatot kérnek, tanulj meg megbocsátani.

A mesének most vége, már járok az égen, te csak aludjál szépen.

A mese folytatását itt találod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---az-angyalok-trefaja

A mese előzményét itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---a-talalkozas

A patak partján álltunk némán, közben egerek cincogtak egy közeli szénán. Talán rajtunk kacagtak, egyszer csak hirtelen csendben maradtak. Most már meg kellene szólalni, aztán el kezdtem zavaromban mosolyogni.

- Szia, tegnap már találkoztunk itt, amikor a papírsárkányod megfogott és el is vitt…

- Nem vitt el az engem, én erős vagyok, mint a tenger. Jöttök velem fogócskázni? Ha rajtam múlik, nem fogtok fázni.

- Már ne haragudj meg, de bemutatkozni illik, tanuld meg.

- Ja, jó. Manó vagyok, egyebet nem mondhatok. Nem ismerlek titeket, összetörni nem fogom szívetek. A kutya ismerős valahonnét, talán kicsit pimasz volnék? Ugye Maszatka, mi ketten harcsát fogtunk tavasszal. Emlékszem milyen hatalmas volt, a bajsza tán egy tonna is volt.

Nevettek a kutyával, a fiú a szakadt ruhában. Azt hittem belé rúgok, de Sári jókor a fülembe súgott:

- Ez a Manó azt hiszi, hogy a környék menő címét viszi.

- Bizony kicsit neveletlen, sőt mi több, szemtelen. De túljárunk mi az eszén - fel is emeltem fejem hetykén.

- Ő a barátnőm Sári, de nem hívhatja őt így bárki. Én Holdleány vagyok, barátaim az angyalok. Sokat szoktunk itt játszani, de téged még nem láttunk erre járkálni. Talán új vagy e vidéken, fogadtatásod volt-e szívélyes? Csak érdeklődöm pusztán, hiszen most vagyunk egy nagy mulatság után. Szüretet tartottak a bölcsek, mulattak ifjak, öregebbek. Az ünnepen bemutatták a környékre költözőket, de téged nem köszöntöttek. Talán hiba történt a szervezésben, és nem lettél meghívva e remek eseményre.

- Meghívtak engem és családom, de mondtam nem érek rá, épp halászom. Fogtam is vagy húsz keszeget, az ilyen puccos parti engem nem kecsegtet. De nem is pazarlom drága időmet, felhúzom csukafogó cipőmet. Ha legközelebb újra eljöttök, nekem tuti biztos horgot köttök. Nem lehet ám itt csak lazsálni, a halakat ki fogja kihalászni. Az angyal barátnődnek megmondhatod, aki múltkor a patakomban moshatott. Tegye az ilyen fajta tevékenységét nagyon máshol, egy ponty panaszkodott nekem csont szárazon.

Ezzel sarkon fordult Manó, még annyit odamondott, hogy Hahó! Csak, hogy úgy tűnjön illedelmes, de a kaján vigyor a képén félelmetes.

Őszintén szólva, szépen mondva, néztünk egymásra, mint csacsi a szamárra. Ennek a kölyöknek van ám pimaszsága, már kerek szemében látszik zsiványsága.

Selyem angyal említette az esetét a ponttyal, de ő azt mondta a ponty volt udvariatlan. Éppen alsószoknyáját mosta egyik éjjel, amikor is zörejt hallott elég mélyen. Térült, fordult balra majd jobbra, szoknyáját hirtelen eldobta. Egy nagy ponty keveredett a lábához, Selyem angyal egyből kapott a szájához. Rövid sikolyt hallatott, aztán máris úszhatott. A halacska annyira megcsiklandozta a talpát, hogy Angyalka meg is fogta a patak partját. De ez nem volt még minden, úgy volt, ahogy mondom, hidd el. A pontyot a lábával véletlenül elrúgta, egy szálka a talpán meg is szúrta. A pontyocska repült ki a partra, száraz is lett a rövid farka. Az Angyalka sietett volna nyomban, a keze beszorult azonban. A halacska vergődött kint a kavicson, Selyemke szeme megakadt egy ladikon. Virágszál Angyal járt arra, szívesen segített e nagy bajban. A ponty sértődötten tovaúszott, maga után még pár pontyot is elhúzott.

Így történt ez az eset, a ponty biztosan árulkodni sietett.

Ma is volt kalandban részünk, utunk végéhez is értünk. Már körbenéztem az erdőben, mindenki lefeküdt időben. A rét is szunnyad már, az álompor csak rád vár. Jó éjszakát kívánok, holnap is jövök pajtások!

A mese előzményét itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---a-csonak

A mese folytatását itt találod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---vendegsegben-az-angyaloknal