holdleany

Kedves arcú néni baktatott az út mentén, hajlott hátán egy pöttyös kendő lógott ferdén. Botjára támaszkodva húzta bal lábát, fel-fel biccentette másik vállát. Pár lépést tett mielőtt letért az ösvényről, pillanatok múlva káprázott szemem egy örvénytől. Hevesen forgott, utána csillám szóródott.

Megigézett a tornádó látványa, csodás volt tündöklő szivárványa. A nyomába eredtem, suhant be az erdőbe sebesen.

Páratlan szépsége vonzott magával, lelkem énekelt együtt susogó hangjával. Egymás után szedtem apró lábam, ki kellett nyitnom fénylő szárnyam. Gyorsabbnál is gyorsabban forgott, az erdő csillámos köntöst kapott. 

Nem tudtam másra gondolni, csak a forgószél kezébe kapaszkodni. Magával húzott a mesék szigetére, csupa tündér és virág volt szívem mélye. Boldog voltam ezen az úton, sosem voltam boldogabb, azt tudom.

Forogtam együtt a tömérdek csillaggal, az arany és lila szirmokkal. Liánok öleltek át gyöngéden, rózsaszín gyöngyök hullottak szempillám tövére.

Ahhoz kétség nem fért, szívem újra életre kélt. Az elmúlt napok komorsága tovaszállt, rossz kedvem nem jön vissza soha már. A bánat, amely szivemet nyomta már nem nehéz, cipelem még, de könnyedén.

Az apró tündérek tánca mosolyt csalt arcomra, észre sem vettem, hogy már nem vagyok a forgatagban. Sőt, ülök az ágon egymagamban, a néni lábnyoma látszik még a porban. Feje búbja még fel-feltűnik a távolból, pöttyös kendője hiányzik a hátáról.

Megtörtént vagy csak álmodtam? -eltűnődtem elmerengve a távolban.

De a kérdésre hamar megkapom a választ, kezemen egy kósza pihe egy csillámot támaszt.

Gyönyörűek együtt, ahogy ölelkeznek, záporeső hullik rájuk, de tovább örvendeznek.

Örül a szívem, megkönnyebbült a lelkem.

Az idő egyre fogy, a teher, amit egyedül cipelsz, még mindig sok. Állj meg egy pillanatra azon a hosszú úton, vedd észre a jót, örvendezz! Lásd meg a szépet és éld meg a napokat, tedd boldoggá a néha poros és nehéz utadat.

Üldögéltem a patak partján, egy szép napsütötte őszi nap derekán. Kellemesen meleget éreztem arcomon, a kezemben egy könyvet tartottam. Szeretek olvasni a friss levegőn, néha felnézni az égre és keresni egy felhőt.

Ma nem láttam egy felhőt sem, csak a kék ég borult a szememre. Az égbe nyúló sárga levelű fák súrolták az ég lábát.

Egy-két levél az arcomba hullott, mellettem a patakban egy kis kacsa lubickolt. Vidáman fürdött meg a vízben, feltehetően öröm volt szívében.

Mint ahogy nekem is örömmel volt teli szívem, a napsütés mosolyt csalt arcomra szüntelen. Az olvasásra sem tudtam koncentrálni, valahogy mindig az égre kívántam nézni. Olyan gyönyörűen kéklett, az egész lelkem szép lett. Néztem az eget egyre jobban, amikor a vadludakat felfedeztem kicsit jobbra. V alakban repültek, majd egyet kerültek, köröztek is felettem, és közben egymásnak jeleztek.

Elragadó látvány volt ez az égi kép, talán azt sugallta: itt a tél. A vadludak magasan repültek az égbolton, követtem őket kicsi útjukon.

Pillanatok alatt már vadlúdnak képzeltem magam és egy kapásra csapkodtam szárnyammal. Utánuk repültem fel az égbe, körülöttem vadludak voltak közel egészen.

Pompás volt velük lenni, ilyen boldogságba kerülni.

Csak szálltam, szálltam a madarakkal, szabadnak éreztem magam a ludakkal. Szabad voltam, mint a madár, ez egy igaz és örök szabály.

Pár percet töltöttem az égben, aztán visszatértem a valós létbe. Gazdag élmény volt ez az utazás, még most is hallom a susogást.

Tűnődtem még egy darabon, aztán elindultam utamon. Csodás tisztelni a tájat, érezni a természet iránti vágyat.

Menjetek ki a természetbe és keressétek meg azt, amire a ti szívetek esik szerelembe!

A tanyán béke volt egy ideje, amióta a kiskakasnak megenyhült a szíve. Barátságot kötött a lovakkal, jóban lett a szamarakkal. A kecskékkel is beszélgetett, szívesen látta az udvarban a teheneket.

Nyugalom volt a pitvarban, Gyuri jelzett minden hajnalban.

Pár napja kiscsibék keltek ki, kis pelyhesek voltak mind. Kotkodács gondosan takargatja őket, szárnyával védi a csibéket.

Hat kicsi csőr tátog minden reggel, anyukájuk velük igen kedves. De jaj annak, aki közel merészkedik, a kiscsibéket foggal-körömmel védik.

Ma reggel apukájuk hangos kukorékolására ébredtek, a kiscsibék egytől egyig felkeltek.

Hamar feltalálták magukat, szaladtak a pitvarban nagyokat. Sokkal bátrabbak voltak, mint tegnap, már a kacsákhoz is bekukkantottak.

Szívesen töltöttem időmet Béla bácsi tanyáján, legeltettem szememet minden állatkán. Most is közel ültem a tyúkudvarhoz, figyeltem a kis apróságokat, ahogy szaladtak anyukájukhoz.

De valaki nagyon rosszban sántikált, miközben egy tyúk hangosan káricált. Settenkedett a kerítéshez a fekete alak, hosszan elnyújtotta magát, ahogyan szaladt. Bizony Kormos volt a kitervelő, a nagy gaztett szervező.

Fájt a foga egy csibére, el akarta kapni ebédre. A macska pillanatok alatt az udvarban találta magát, leste a kicsiket egy órán át.

Egyet gondolt, aztán egy óvatlan pillanatban odakapott. El is kapta egyiket, futott volna egyenest. De a tyúkanyó előtte termett, felborzolta tollát és a macskának esett. Kormos eldobta a kiscsibét és mentette volna életét. De Kotkodács még belecsípett, Kormos felfogta, mit tett. Rossz húsra fájt a foga, most fájhat helyette a tompora.

A csibét anyukája megvigasztalta, ölelte, puszilgatta. Szorította magához, odahúzta szárnyához. Jó volt látni az anyát, aki gonddal óvta babáját. A kicsi megnyugodott végre, magát biztonságban érezte.

Ez a gondoskodó szeretet legyen példa az embernek. Szeresd mindennél jobban gyermeked, érezze minden nap, hogy szereted.

További mesét itt találsz:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-gyuri

Béla bácsi tanyáján nagyon sok állat élt, mindig mondta: az élet így szép. Az istállóban tehenek bőgtek, mellettük éppen kecskéket fejtek. Majd következtek a lovak, aztán a nyúlólban a nyulak. Kedves kisállatok voltak mind, kivéve egyet, a Gyurit.

Hetykén vonult végig a pitvarban, asszonyait büszkén mutogatta. Domborította színes mellét, felemelte fejét. Bárki lépett a tyúkudvarba, ő támadt abban a minutumban. Hogy merészel bárki is az ő területére lépni, az ő asszonyaira nézni.

Igen büszke teremtés volt ez a kakas, jó terebélyes és magas. Engem sem szeretett, egyszer meg is csípett. A tojásokért osontam be az ólba, de Gyuri észrevett és bokán is csípett azon nyomban. Nem volt valami kellemes érzés, és az a nézés. Azt mondta, hogy nem akar többé az udvarban látni, mert legközelebb jobban belém fog vájni. Nem is kerestem tovább az ő társaságát, nem is szedtem többé a tyúkok tojását.

Ő volt az úr a tanyán, nem ám a kis Maszatkám. Vele is meggyűlt a baja, a kutya ki nem állhatta. Sokszor említette, hogy egyszer megfújtja, de végül az akciót lefújta.

Azt a napot a kakasok sosem tudják, amikor a kopzóvizet a konyhában nekik forralják. Gyuri kakas reggel kapirgált a kerítés előtt, amikor Maszatka az arcába röhögött. Ő már sejtette, hogy itt valami lesz, egy gonosz vigyort az arcára is tett.

Gyuri nem igazán értette mi baja van ennek a kutyának, talán megint nekiszaladt a bolond gombának. Nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak, kapirgálta tovább a magokat.

Maszatka szaladt a lovakhoz, hogy elújságolja a látottakat.

- Halljátok srácok, a mai nap igen gyászos. Már forr a víz a fazékban, vajon kié lesz a taréja?

- Komolyan mondod te kutya, Gyurinak forr a víz a fazékban?

- Mondom hát, az imént láttam már. Adjátok tovább a hírt, hadd értesüljön róla mindenki.

A lovak így is tettek, elmondták a teheneknek. Gyorsan terjedt, a tanya örömujjongástól zengett. Az egerek vitték a hírt a tyúkólba, el is mondták a tyúkoknak. Igazi jó asszony módra, a tyúkok sírva is fakadtak a rossz szóra.

Gyuri meghallotta a rikácsolást, odasietett:

- Mi a baj asszonyság?

- Nem is tudom, hogy mondjam el uraságnak, forr a víz a konyhában!

- Micsoda? Ezt meg ki mondta?

- Az egerek hozták ezt a rémes hírt, az imént jártak itt.

Gyuri kissé elsápadt, talán el is bágyadt. Most mit tegyen, mi lesz a forró víz után vele?

Futkosott az udvarba fel s alá, repkedett az ól falán. Olyan zajt csapott, hogy az egész tanya tőle hangoskodott. Gyuri tudta, hogy sok rosszat tett, és most életének vége lesz.

Hívta az állatokat a pitvar elé, a magas kerítés mellé. Jöttek is sorba, a lovak vágtattak a porba. Kíváncsiak lettek e nagy zajra, tán Gyuri nyakát rakták a fazékba?

A kiskakas megvárta, míg mindenki odaért, majd megtartotta nagy beszédét.

- Már nem sokáig leszek itt veletek, jönnek és elvisznek. Sajnálom, hogy olyan goromba voltam, hogy előbb nem szóltam. Meg kellett védenem az udvarom, és 50 drága asszonyom. Elnézést kérek attól, akit megcsíptem, akit magamnak kipécéztem. Mindent jóvá tennék, ha lenne még egy napom, de forr már a víz, úgy hallom.

Figyelemmel nézték a kétségbeesett kiskakast, meg is sajnálták a szívszorító beszéd alatt. Még könnycseppet is ejtettek, de csapódott az ajtó, a gazdák megjöttek.

Idegenek érkeztek, autójukkal jó nagyot fékeztek. Mari néni kilépett a fazékkal a kezében, elindult a tyúkudvar felé szépen.

Gyuri már a fejét fogta, ez az ő sorsa. De a gazdaasszony a vizet egy teknőbe önti és a fazekat hideg vízzel újratölti. Siet az emberekhez, akik egy jókora sertést az autóról leemeltek.

- Disznóvágás lesz a tanyán, a kés nem csattan a kakas nyakán - kiáltotta Kormos, aki mindenben nagyon okos.

Gyuri fellélegezett, örömében énekeltek. Bulit csaptak a tyúkudvarban, Gyuri táncolt asszonyaival.

Azóta Gyuri kakas a legszelídebb állat, a pitvarba bárki bejárhat.

További mesét itt találsz:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-meglepetes

http://holdleany.reblog.hu/post-010

Indigó a napsütötte teraszon röpködött, anyukám a konyhában szöszmötölt. Szeretem a meleg őszi napokat, érezni a kellemes őszi illatokat. Elhatároztam, hogy meglátogatom Katit, olyan régen láttam ugyanis. Fél óra múlva már kopogtattam nála, de amikor meglátott, leesett az álla.

 Holdleány, mi járatban jársz itt, hiszen még nincs éjszaka kint?

Meglepett ez a fogadtatás, láttam arcán egy kis szomorkodást.

- Talán rosszkor jöttem hozzád, vendéget vársz?

Kati az ajkába harapott, teljesen összezavarodott. Látszott, hogy hazudni kényszerül, ami egyenesen szívére ül.

- Most nem érek rá, nagytakarításban vagyok egy órája már. Ne haragudj Holdleány, majd máskor talán.

Ezzel becsukta orrom előtt az ajtót, de még az utolsó pillanatban észrevettem Manót. Mit kereshet Katinál és miért titkolóznak egyáltalán?

Megkerültem a házat, gondoltam, ha már itt vagyok, megnézem a tájat. Hátul két kerékpárt találtam, hogy kié volt? – egyet találhatsz!

Sári és Panni is ott volt Katinál, most már kíváncsi lettem igazán. Mi folyik itt, miért nem akarják, hogy részt vegyek én is?

Úgy éreztem magam, mint akit elárultak, a jó barátaim hátba támadtak. Kihagynak engem a játékból, igen csak megfogyatkoztam barátokból.

Szomorkodtam magányosan hazafelé, már minden rosszat képzeltem magam elé. Dühös voltam rájuk.

- Többé nem fogok szólni hozzájuk!

Nagy búsulásomból Indigó rázott fel, aki elém jött sebesen.

- Legalább te itt vagy nekem, míg a barátaim cserben hagytak engem.

Bezárkóztam a szobámba, rosszkedv tört rám magányomba.

Édesanyám kért meg menjek a patakra, egy kis vizet hozzak a ruhákra. De nekem semmi kedvem nem volt, anyukámra is csak haragom szólt.

- Hagyjatok engem békén, cserben hagytak a barátnőmék.

Édesanyám nyugtatott kedvesen, meggyőzött, hogy az a víz kell, de sürgősen. Nem volt mit tennem, el kellett mennem.

Az úton már jobb kedvem lett, kellemes illatot éreztem. Hirtelen el is felejtettem szomorúságom okát és barátaim titkolózását.

Kellemesen meleg érzés öntötte el szívem, mikor valamilyen boldogság előtt áll az ember.

Felnéztem az égre, egy kósza lampiont láttam szállni a széllel. Követtem szememmel a színes lámpást, előttem felgyulladtak a fáklyák.

Ott álltak mindannyian, Manó, Kati, Sári és Panni. Béla bácsi családjával és Maszatkával. Elöl voltak a kisebbek, Klaudia, Teki és fia. Az angyalok hoztak le bárányfelhőket, azokat tologatták ide-oda.

Hiszen az egész erdő megjelent és akkor leesett.

- Most lesz a szülinapom és ti megleptetek ez alkalomból?

Hangos nevetésben törtek ki, biztosan furcsán néztem ki.

Jöttek egyesével köszönteni, ajándékaikat átadni. Én még mindig a föld felett jártam, ezt álmomban sem vártam.

Katin volt a sor, rövid habozás után így szólt:

- Ne haragudj, hogy elküldtelek ma, de annyira össze voltam zavarodva.

- Ó, én már nem haragszom, már teljesen elszállt haragom. Bevallom, hogy rosszul esett, de előbb ítélkeztem, mint kellett. Egyből a rosszra gondoltam, magamat magányba sodortam. Elhamarkodottan kaptam fel a vizet, legközelebb számolok tízet. Köszönöm nektek ezt a csodás estét, az erdőlakók szeretetét.

A születésnapom az erdő közepén ért véget, amikor kialudtak a fények. A lámpásokat az égnek eresztettük, az égnek tisztelegtünk.

Tanulságos volt a mai nap, bosszúságot én okoztam magamnak.

Ne ítélj elsőre, inkább szálljon el haragod örökre.

A mese előző részét itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-indigo

A mese következő részét itt találod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-gyuri