Sári, Kati és én elmentünk gombát szedni az erdőbe, versenyezni szoktunk ki gyűjt többet a kendőbe. A nap fényesen sütött az égen, egy felhőt sem láttam, ahogy felnéztem rá szépen.
Kedvenc nadrágom volt rajtam, nagyon kényelmes és puha, anyukámtól kaptam, igazi csajos ruha.
Haladtunk a fák alatt az erdő mélyére és közben táncoltunk a madarak énekére.
- Sárgarigó, pinty és cinege, ezeket láttam az imént itt - mutattam a lejtőre a lányoknak.
- Szaladjatok utánam sárkányok!
Viccelődtem velük, kergettek, forgatták fejük s nevettek.
Ropogtak lábunk alatt a falevelek, gurultak szanaszét a makkok, magfedelek. Amint leértünk a domb aljára, Sári felkiált és odacsap Kati hajára.
- Jajj, mit láttál Sári?
- Várj, még mindig ott mászik.
Most már ketten kócoltuk Kati haját, egy pók akarta belefonni hálóját.
De a pók hálójába kapott és egyetlen pillanat alatt itt hagyott csapot, papot. A fák közé beszűrődő napsugárban megcsillant szőrös lába, meg akartam fogni, de mind hiába. A pókocska vígan repült a nap felé, mi pedig hirtelen repültünk mellé.
Egymás kezét fogva szálltunk a fák között, éreztük a nap erejét a pókocska mögött. Arcunkon csillogott az erdei csillámpor, a tündérek szórtak ránk virágport.
Hosszú, szőke hajunk lobogott az égben, kicsit összekócolódott a nagy szélben. Egy madár repült el mellettünk, párjának szárnya verdesett felettünk. Ketten voltak egészen nagyok, szinte óriásik, hirtelen nem tudtam hol vagyok.
Lenéztem a földre és egy őzikét láttam, néztem még egy darabig, anyukáját vártam.
Az őzmama sietett gidájához sebesen, integettem nekik hevesen. Fejükkel bólogattak és mosolygott szájuk, tudták hogy eljött Holdleányuk.
Még bejártuk az erdőt, megnéztem a mezőt, kilestünk a rétre, minden állat lenyugodni tért végre. A napnak is csak a búbja látszott, aztán kinyitottam a szemem és a kis pókocska előttem mászott. Felfelé tartott egy fára, már várta drága kis családja.
- Sári és Kati menjünk haza, vár minket édesanya –szóltam hozzájuk, én a Holdleányuk.
- A gombaverseny ma elmaradt, hiszen a pókocska közénk szaladt.
Azt hiszem egyikünk sem bánta, na most már vár mindenkire az esti párna.
Én vagyok a Holdleány, barátaim az állatok és még sok kicsi fiú és leány. Barátom vagy te is, repülök veled is. Minden éjjel eljövök hozzád, hogy szép álmokat szórjak le rád.
A mese folytatását itt olvashatod:
