Gyermekként édesanyánkat szerettük mindennél jobban. Az ő vigaszáért sírtunk, ő volt, aki minden éjjel betakart, aki letörölte könnyeinket. Sütött nekünk palacsintát, kedvencsüteményt. Mosott, főzött, takarított. Féltett, óvott, gondoskodott rólunk.
Édesanyánk volt a család motorja. Robotolt reggeltől estig, nem panaszkodott, csak mosolygott és minden pillanatban sugárzott belőle az odaadó, önzetlen szeretet.
Gyermekéveink hamar elillantak, jöttek a gondokkal teli kamaszévek, amikor anya volt egy személyben az ellenség és a legjobb barátnő. Egyre többször voltak nézeteltéréseink, igazáról végül mindig meggyőzött bennünket.
Az ifjúévek is elmúltak, már ritkábban találkoztunk, néha csak telefonon beszélgettünk. A legfontosabb dolgokról azonban ekkor is kikértük a véleményét, és a jó dolgokat mindig megosztottuk vele. Egymás támaszai lettünk, igazi lelki társakká váltunk az évek alatt.
És elérkezett az idő, amikor mi is anyává váltunk. Éreztük, valami megváltozott, valamiért másképp tekintünk rá. Gyermekünk növekedésével saját gyermekkori emlékeink törtek felszínre. Az a gondoskodó szeretet, amellyel kisbabánkat óvtuk az első pillanattól kezdve tudatosította bennünk a felismerést és megértettük az anyai önfeláldozását. Azóta tudjuk miért hívott, keresett bennünket, hogy miért nem tudott aludni, ha bulizni mentünk, hogy miért aggódott folyton.
Megláttuk, hogy nap, mint nap értünk dolgozott, hogy tanácsaikkal segíteni akart, hogy amit tett, és amiért mi lázadtunk, nem volt más, csak a páratlan anyai szeretet, tele aggódással. Oly sokat küzdött, oly sokat tett azért, hogy egészségben nőjünk fel, hogy nekünk is családunk lehessen.
Minden tisztelet édesanyánké és nagymamáinké, akik néha ember feletti erővel dolgoztak és gyermekeket neveltek.
Nem mindenkinek adatik meg, hogy szülőanyja nevelje fel. Vannak olyan élethelyzetek, ahol az édesanyát a nagymama vagy más nőrokon tölti be a gyermek életében. Az a nagymama, aki unokáját nevelte fel szeretetben és megbecsülésben, megérdemli, hogy tisztelettel és szeretettel legyenek iránta. Nem vér szerinti rokonok, a nevelőanyák is lehetnek jó anyák.
Nehéz a mindennapokban elmondanunk, hogy mennyire hálásak vagyunk. Többször kellene megtennünk.
Tudjuk, nem drága ajándékra vágytok, nem is szép szavakra. Türelemre és megértésre van szükségetek igazán.
Várjatok, kiabálást hallok:
- Kérlek, ne beszélj, legyen csend, emlékezem- mondod te, aki édesanyját elveszítette.
Tudom, hogy fájdalom ül a szíveteken. Nektek, akiknek édesanyja, már a mennyekben van.
Egy édesanya elvesztése mindig tragédia. Vele együtt a gyermek is meghal. Elvesztését nagyon nehéz feldolgozni, talán nem is lehet. Nem is kell. A gyász hosszú és fájdalmas, hagyj magadnak időt.
Édesanyád fentről is vigyáz rád és fogja a kezed. Ő az egyetlen ember, aki téged sosem fog magadra hagyni, még ha valamiért távoznia is kellett a földi életből.
Ő már egy csillag az égen. A TE csillagod. Nézz fel rá és mosolyogj, hidd el, ő onnét mosolyog le rád!
És hallom azokat az édesanyákat is, akik gyermeküket vesztették el. Kegyetlen az élet, amiért egy édesanyát megfosztott gyermekétől. Nyugodjon meg szívetek!
Kedves Édesanyánk, Nagymamáink!
Ma anyák napja van, benneteket ünneplünk. Anyának lenni KIVÁLTSÁG, hisz jól tudjátok, gyermeknek lenni szintén. Nektek köszönhetjük az életünket. Kiváltságosak vagyunk mindannyian!
Arcunkon széles mosollyal kérünk nektek ÁLDÁST a mai napon, és mondunk KÖSZÖNETET a szívvel-lélekkel tett anyai gondoskodásotokért.
Hálásak vagyunk minden egyes kimondott és ki nem mondott szóért. A magasságokba emelnénk, hiszen a legnagyobb kitüntetés nektek jár.
Az anyaság a legszebb és legnehezebb hivatás. Ti, édesanyáink vagytok a legsikeresebb emberek a Föld kerekén.
A szó most szálljon el, helyette költözzék szívetekbe önzetlen szeretet.
Emlékezzetek a jóra, a szépre, bocsássatok meg és felejtsetek.
Legyen ma minden édesanyának gyermekeivel szép az ünnep.
Édesanyámnak
Gyermekként óvtál, féltettél,
gondossággal fel-felneveltél,
velem voltál, amikor sírtam,
de aggodalom is voltam.
Édesanyám, kedves virágszál,
szereteted még ma is rám száll.
Arcodra, nap mint nap emlékezem,
könnyek közt ébredezem.
Mindennél jobban szeretlek,
el sosem feledlek.
Az első részt itt olvashatjátok: http://holdleany.reblog.hu/anyak-napjara
