Sári korán jött értem, hiszen pontosan erre is kértem. Elmeséltem neki a kisfiút a sárkánnyal, ő pedig a történetét egy báránnyal. Azt mondta nekem, a patak partjára eljön velem, segít megkeresni a fiút, mindjárt jobb lesz vele a gyalogút.
Nagyon megörültem ennek a pompás hírnek, hogy együtt élvezzük látványát a tiszta víznek. Bizony ez a patak tiszta volt, egyszer egy öregapó is így szólt:
- A patakban éjjel a tündérek fürdenek, ahol aztán mindig újjászületnek. Ezért ilyen csillogó a víz tükre, jót tesz emberi lelkünknek.
Elindultunk hát Sárival a patakra, kis táskát akasztottam a nyakamba. Egyszerű kis tarisznya volt, megérte már az igazi kort. Vén volt, mint a körtefa a kertünkben, de így is nagy kincs volt a szemünkben. Beletettem két almát, a fejemre felhúztam a csíkos sapkát. Sári elég lengén öltözött, össze is vontam a szemöldököm.
- Itt van egy kabát - megsimogattam szőke haját.
- Nagyon köszönöm, hogy ilyen jószívű vagy velem, örülök, hogy ilyen barátom van nekem.
Amint tartottunk le a patakra, nyomunkban szaladt a Maszatka. Ő volt Béla bácsi kutyája, akinek mindig festékes a ruhája.
-Hol van a gazdi, gyere ide pajti?! – szóltam a kutyához, aki csak vidáman utánzott.
A kutyus nagyon barátságos volt, a szeménél volt egy nagy fekete folt. Rövid lábai miatt mókásnak nézett ki, kis nyuszinak véltem évekig. De ezt nem árultam el neki soha, a végén még megharapott volna.
A pataknál láttunk egy csónakot a távolban, a kutya közben ugatott valamit az árokban. Elmerengtem a kishajó láttán, kezem hirtelen ott termett Sári vállán. Néztünk a távolba mind a ketten, néztünk tágra nyílt szemekkel.
Hirtelen nem értettük mi történik velünk, de egy pillanat alatt be is csukódott szemünk.
A kutya ment elöl, a déli part felöl, utána mentünk mi ketten, repültünk a széllel szemben. Alattunk folyt a tiszta patak, úszkáltak benne aranyhalak. Néztem, ahogy ficánkolnak, a víz alatt kis táncot ropnak. Sebesen úsztak, egymás után kis porontyokat húztak. Siettek szüleik nyomában, hirtelen egy harcsa tűnt fel hosszában.
Aztán felnéztem a kis csónakra, és figyelmes lettem egy nagy sóhajra. Sári látott valamit, vagy a távolban valakit? Merengve kerestem mit láthat, talán a csónakban a kisfiúcska állhat. De a csónakban nem volt egy lélek sem, tán csak úgy idekerült, véletlen.
Kitaláltam hogyan tudnánk a csónakot megmenteni, de ahhoz erős kezek fognak kelleni.
- Sári, ki kell húznunk a partra, kerüljünk egyet balra.
A csónak elejéhez szálltunk, az orrára mindhárman ráálltunk. Én, Sári és Maszatka, és valahogy jött velünk egy halacska.
Belekapaszkodtunk a csónak orrába, a halacska Maszatka foltjába, és siklottunk a vízen, ennek az érzésnek párja nincsen. Pillanatok alatt partra értünk, a csónak orrán kényelmesen elfértünk.
Futott elénk egy fura alak, a fején volt egy lyukas szalmakalap. Pocakja volt talán két dinnye nagyságú, az is kiderült róla, hogy nagyszájú.
- Hát drága aranyom visszajöttél hozzám, ha fáj valamid csak szóljál!
A csónakját babusgatta, majd meg is csókolgatta.
Fentről csak csendesen kacagtunk le rá, Sári és én, a Holdleány.
A kacajból egy kósza hang zökkentett ki, vajon ő lehetett itt? Maszatka megnyalta a kezem, erre nyitottam ki szemem. A papírsárkányos kisfiú állt előttem, egy gerlepár szállt el fölöttem.
Végre szót váltottunk, de e mese előtt egyet álmodjunk. Jó éjszakát kíván a Holdleány, máris csillagport szór le rád.
A mese előzményét itt olvashatod:
http://holdleany.reblog.hu/post-001
A mese folytatását itt olvahatod:
