holdleany

Az erdő népe utánajárt a nagy zajnak, megcsodálta színét a piros traktornak.

A nagy esemény után mindenki ment amerre látott, jött az eső, felvettük az esőkabátot. Kati és Sári futottak előttünk, én és Panni még egy kis szedret szedtünk. Behajoltunk a bokorba mind a ketten, szedtük is bőszen a feketeszedret. Íze édes volt, mint a méz, egyszer csak velem szemben egy sündisznó néz.

Mérgesen futott a kezem felé, de azt elvétette és szúrt egyet mellém. Kissé kancsal volt szegényke, szomorú is lett, hogy ezt megint elvétette. Gyorsan elhúztam a kezem, majd fel is egyenesedtem.

- Panni láttad ezt, a süni nekem esett?

- Láttam én a balul sült döfést, szerencsére nem okozott sérülést. Miért támadt rád, talán csúfoltad az orrát?

- Dehogy is, a csúfolódás rosszul esne nekem is.

Keresni kezdtük a sünit. - A szél egyre jobban süvít- kiálltja nekem Panni, - nem kéne inkább hazamenni?

- Igazad lehet, ez a süni már úgyis messzire mehetett.

Kijöttünk a bokorból a szederrel, egy süncsalád állt előttünk egy vederrel.

- Adjátok nekünk a szedret, mert különben bajban lesztek.

A család felbőszülve állt előttünk, a bosszú csillogott szemükben. Viccesek voltak a fejükön vederrel, a kezükben két-két szeggel. A szedret szó nélkül odaadtuk, bántani őket nem akartuk. Amint megkapták a zsákmányt, máris eliszkoltak egy liliom szárán. Az vezetett az otthonukba, néztünk utánuk szomorúan. Nem akartuk őket meglopni, sem a kis sündisznót megbántani. El sem tudtuk nekik mondani, nem engedtek szóhoz jutni.

Folytattuk utunk hazának, szedtük a sátorfánkat. A Király fánál aztán eszembe jutott a kis sündisznó újra, mondtam Panninak nézzen át a túlra. Amíg ő ezt megtette, gyorsan becsuktam szemem.

Visszarepültem a liliomhoz, rövid idő után odataláltam a sünnyomokhoz. Követtem őket egészen egy korhadt faághoz, majd lehajoltam az aljához. A süncsalád volt a lyukban, néztek maguk elé szomorúan. Nem értettem a dolgot, hiszen most adtunk nekik egy csomó dolgot. A szeder jól jön ilyenkor, mi lehet a bajuk akkor?

Véletlenül meghallottam egy beszélgetést, nem jól szigetelt a kerítés.

- Ez a szeder az összes betevőnk télre, nagyon kevés a gyerekekre nézve. Mondtam neked, hogy falazd be a kamrát, elvitte a gonosz menyét a zsákmányunk javát.

A kezét tördelte a sünanya, fejét csóválta az apa. Két gyerek a sarokban játszott, a harmadik didergett, azt hiszem fázott. Most már értettem mindent, a menyét elvitte az összegyűjtött kincset. Ezzel fel is szálltam az égbe és keresni kezdtem szépen. Vissza akartam szerezni az eledelt, a menyét nálam leszerepelt.

Nem messze a sündisznóktól megláttam a menyétet, éppen télire készülhetett. Almákat gurított egy fába, rákiabáltam, de hiába.

- Menyét hallod amit mondok, én hozzád szólok?

De ő csak pakolta a gyümölcsöket egymásra, közben beleharapott egy szép piros almába. Közelebb mentem hozzá, észrevett és mosolygott rám.

- Szervusz Holdleány, miért jöttél ilyen korán? Tán este van, hogy te itt vagy?

- Most nem ezért vagyok itt, hallottam egy szomorú hírt. Szeretném kideríteni igaz lehet-e, ebben nekem segítesz-e?

- Persze azon nyomban, csak betakarom a zsákmányom az odúmban. Képzeld hatalmas fogásra leltem, nem messze innen szereztem. Volt egy lyuk falak nélkül, benne sok dió, mogyoró és szőlő kékült. Nem láttam ott senkit és név sem volt kint, így hát összeszedtem mindent, rég találtam ennyi kincset.

Tudhattam volna, hogy a menyét nem olyan fajta. Elmondtam neki az igazságot, ami neki kicsit fájhatott. Sajnálta a sok finom falatot, egy-két könnycseppet is hullatott. De megértette, hogy vissza kell adnia a gazdájának, a kis sün családjának.

A kis kancsal süni kint kószált házuk előtt, amikor a menyéttel eltakartunk egy felhőt. Leszálltunk a zsákmánnyal, ő ránk világított egy lámpával.

- Mi már ismerjük egymást, a bokorban rám támadtál. Visszahoztuk nektek a télre összegyűjtött eledelt, eltűnésének oka véletlen lehetett.

- A kis süni elmorzsolt egy könnycseppet, teljesen megszeppent. A kis orrával megsimogatta kezem, át is ölelte volna, ha engedem.

Még órákig beszélgettem a süncsaláddal, megkínáltak finomabbnál finomabb kajákkal. Így történt a megismerkedésünk Martonnal, a kancsal kis sündisznóval.

Visszamentem a nap végén Pannihoz, aki már a lányokhoz csapódott. Együtt mentünk haza, azután én útnak indultam újra.
 

Most már közel vagyok hozzád, az álomport szórom is rád.

A mese folytatását itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-marton-uj-szeme

A mese előzményét itt találod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-rejtelyes-masina

Gömbölyű kereket húzott a csigabiga, mondtam neki "sziabia". De ő nem válaszolt, látszott rajta, hogy fáradt volt. Gondolkodtam mi tévő legyek, felemeljem-e a kereket. Hagytam még egy darabig nála, de egyre jobban lihegett szegény pára. Szólogattam, hívtam, becéztem, majd a bokorból kinéztem. Egy rekettye bokor alján voltunk mi a csigával, a másik oldalon pedig egy borz a fiával.

Odaköszöntem neki:

 - Mi újság Teki?

- Semmi különös nem történt Holdleány, azon kívül, hogy a fiam a mai napon felállt.

- Ó gratulálok nektek, ügyesek ezek a gyerekek.

Ezzel szépen el is köszöntek, a völgybe kiszöktek.

A neve neked is fura?

Volt egyszer egy egész napos túra. Ott ismertem meg Vilmost, aki egyébként nem borz. Na mindegy, ő mesélte nekem, járt nála egyszer. Szép tágas háza van a Király fa tövében, amelynek Uhu Bagoly fekszik az ölében. Szóval mesélte, hogy Teki a Te ki? mondatból lett, mivel Vilmos szófogadóan tett. Megkérdezte tőle Te ki vagy és hol?, de ezt legalább hatvanhatszor. Tekinek annyira tetszett ez a jelenet, hogy elmesélte az egész erdőnek. Így maradt rajta a Teki, onnantól mindenki ezt mondta neki.

No, de térjünk vissza a kis csigára, aki már megtett egy lépést 100 imára. Segítsünk neki elvinni a kereket, csak előbb ki kéne oldani a fékeket.

- Hova viszed ezt a kereket?

- Gyorsan el a kezeket.

Hű de mérges csigára leltem, - mi bajod van drága lelkem?

A csiga csak húzta azt a kereket, de az tapodtat sem engedett. Gurult az izzadtságcsepp a hasánál, egy masni volt a hajánál.

Jé, eddig fel sem tűnt, hogy lány, de nem bánom egyáltalán.

- Nézd kislány, segíteni szeretnék, én vagyok a Holdleány.

A csiga döbbenten nézett rám:

 - Volnál kedves, lehajolnál?

Kérésének eleget téve lehajoltam, a földön lévő gombákat jól megszagoltam.

-Ó Holdleány, ellopták a házamat, benne a sárga csíkos párnámat. Tegnap éjjel óta nem alszom, egyfolytában a baglyokat hallom. Meztelen vagyok már két napja, anyukám már a takaróm varrja, de kell hozzá ez a kerék, így tudja csak megfenni a körmét. Cipelem már reggel óta, de csak három araszt mentem azóta. Szegény vagyok, mint a templom egere, új házra nem telne.

Keserves sírásba tört ki a bokorban, vajon ki lophatta el a házát? –gondoltam.

- Ne csüggedj, megkeressük a házadat, a gaz csalóval megfizettetjük károdat. Mindent mesélj el az elejétől a végéig, ráérek úgy még éjfélig.

A csiga így is tett, elmesélte az egészet. Gyanakodott egy másik csigára, de tévesen bizonyára. Egy csiga nem lop meg egy másikat, egymásra mindig számíthat.

- Felemeltem a kis csigát az ujjamra és ketten indultunk meg utunkra. Behunytam szemem az égre nézve, máris 20 méterre voltunk a földtől mérve. Elrepültünk a csiga családjához, leszálltunk a Király fa aljához. Anyukája megörült a keréknek, szólt rögtön Egeréknek. Tekerni jöttek mindannyian, anyukája varrni kezdett vígan. Hamar elkészült a takaró, az apuka közben kérdezte van-e harapnivaló? Hoztak finom falatokat a kisebbek, a férfiak mind neki is estek.

- Ej de mohó egy banda, nesze itt egy labda. Inkább játsszatok a gyerekkel, számoljatok le a felesleggel.

Végül is mosolyogva figyeltem a csiga családot, amikor is észrevettem a sárgaságot egy csalánon. Óvatosan közelítettem felé, hiszen bökős a levele a szélén. Persze, hogy a csiga csíkos párnája volt, aki tudta, nála a pont.     

Odaadtam a csigának, aki úgy megörült bánatában, hogy adott nekem egy kis levelet és azt mondta:

 - Mindet megeheted.

- Legalább a párnám megvan, bökte is egy kavics a fejem tegnap. Megköszönte a segítséget, és játszani sietett.

Ballagtam tovább lehajtott fejjel, amikor is odafutott hozzám Teki a feleséggel.

- Miért búsulsz Holdleány, álomport ma is hozol-e ránk?

- Sajnálom a csigalányt, elhagyta a kis házát. Takaróval kell aludnia, a neve azt hiszem Klaudia.  

- Van egy jó hírem, a gyereket mindjárt elcsípem. Az imént talált egyet a homokba, szeretett volna egy játékházikót otthonra.

Ezzel a lendülettel vissza is adták a házat, én meg vittem azt Klaudiának.

Olyan boldogan ölelt át, megszerettem egy életen át.

De most már későre jár, aludjatok, az éjszaka vár!

A mese folytatását itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-rigocska

A mese előzményét itt találod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---az-angyalok-trefaja

Manó korán kiment a patakra, persze, hogy vele ment Maszatka. A fiú a fejébe vette, a nagy halat kifogja még aznap este. Erős horgot kötött a horgászbotjára, még egy szempillantást vetett rá utoljára. A csónakba a kutyával beszálltak, majd a nagy kapásra vártak. Egyszer csak Maszatka ugatni kezdett, erre Manó nagy lendülettel felkelt.

- Mi a baj Maszatka, tán orron kapott a nagy harcsa?

De a kutya csak ugatott egyre hangosabban, nézte a vizet egyre jobban. A fiú a vízhez hajolt, de egy hullám éppen tarolt. Belelökte a patakba, most már kuncogott Maszatka.

Nem is fújt a szél, a hullám belelökte, de miért?

Egy jegenyefa tetején ültem, onnan mosolyogva füleltem. Persze, hogy be voltam avatva, és még persze Maszatka. Az angyallányok tréfálták meg Manót, aki közben a csónakon megfogta a kampót. Behúzta magát a kutya segítségével, majd megköszönte két kezével. Nem értette az esetet, egy száraz rongyot keresett. Megtörölgette haját, levette az összes ruháját. Ezután nem zavartatta magát, vígan horgászott tovább.

-Ez a Manó jól kifogott rajtunk, a horgászatban meg sem zavartuk.

Fütyörészve fogta a horgászbotját, az angyalok bosszankodva tépkedték a bojtorjánt. Ez a kis növény az angyalok csodaszere, tudnak varázsolni vele. A kis lila szirmokban van a varázslat, kint a mezőn nyílik a virágzat. Azért van tüskéje a növénynek, hogy ne tudják leszedni a jövevények.

A jegenyefa tetején már igen kellemetlen dél óra idején. Átszálltam egy tölgyre, ahol figyelmes lettem egy körre. A kör vésve volt a fába, bele volt rajzolva egy állat lába. Ahogy a kört néztem a fán, elfeledkeztem Manóról már. Kis szeleburdi vagyok néha, a szalmára is azt mondom, hogy széna.

A láb biztosan emlősé, akkora lehetett, mint egy nyest vagy egy borzé. Ahogy így elmélkedtem, hirtelen furcsa szagot éreztem. Hátranézek, mást nem látok, csak feketeséget. Ó van benne fehér, nem látom jól, talán tehén? Az nem lehet, tehén a fán mit keres? És ez a szag már bűz, jobb lett volna a túloldalon az a fűz.

Már elég erősen könnyezek, nem is látok jól, tán öregszek?

-Hé te lány, mit keresel a fán? Jött a medve és felfutottál ijedtedben?

A szememen már csak egy apró folt volt, előttem pedig egy bűzborz. Nem akartam megsérteni, hogy néha illene megfürdeni. Vettem magamon nagy erőt, beszippantottam az erdőt.

- Csak nézelődtem itt kicsit, üldögéltem az ágon icipicit. Holdleány vagyok, a szemeden álomport hagyok.

- Ó te vagy az? – már hallottam rólad ezt meg azt. Én csak Teki vagyok, de várj, borzkiáltást hallok. Most továbbhaladok, a fiam után lassan szaladok. Remélem még látlak, az éjjel pedig várlak.

Ezután kiszálltam a bűzfelhőből, látom ám hogy Manó pedig a teknőből. A csónakot a patak ringatja, benne ugat keservesen Maszatka.

Manó a vízben lubickol, Jó Angyal valamit a parton suvickol. Csak nem Manó nadrágját mossa, dörzsöli, hogy kijöjjön minden foltja?

Odaszállok Szép Angyalhoz érdeklődni, érdemes-e mérgelődni?

Elmesélte, hogy Manó túljárt az eszükön, s megakadt szemük egy küszön. Hangosan kiabált, egy történetet kitalált. Azt mondta, hogy kifogott egy aranyhalat. Odavonzott minden angyalt, nézzék meg a nagy halat. De a szákban nem volt semmi, abból egy kis küsz próbált kimenni. Manó hangosan nevetett rajtuk és meghúzta a hajuk. A küsz egy apró halfajta, ezt még az apukám mondta.

- Erről lemaradtam? - lebiggyesztett ajkamba haraptam. És hogy kerül Jó Angyalhoz a ruhája, hogyan tudta rávenni erre a sumákja?

- Azt mondta, hogy nem szép dolog az effajta tréfa, mindjárt szól a Bölcseknek, akik majd megbüntetnek. Kértük, hogy bocsásson meg nekünk és a partra jöjjön ki velünk. De ő azt kérte Jó Angyaltól, hogy a ruhája ragyogjon a patyolattól.

Balul sült el a tréfa, azóta tudom, hogy a szalma nem széna. Az eset óta már hazatértek, én még kicsit körülnézek. Betakarom a mezőt és az erdőt. Te csak hunyd le kis szemed, ott vagyok már veled!

A mese előzményét itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---vendegsegben-az-angyaloknal

A mese folytatását itt találod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-a-merges-csigabiga

Hallom, ahogy kopog a tetőn az eső, felkelni alig van erőm. Kora délután angyali buliban voltam, természetesen titokban. Sokáig táncoltunk a fellegekben, észre sem vettem, hogy elszenderedtem. Virágszál Angyal hozott haza, csendesen lépett az ablakba, gondosan betakart még, aztán birtokába vette az ég.

Most voltam először közöttük e jeles ünnepen, fülemben az angyalok éneke zeng szüntelen. Délben kezdődött meg a mulatság, nem volt ott semmiféle uraság. Kinéztem magamnak egy felhőt, vagyis inkább kettőt. Az egyiknek kutya alakja volt, a másik épp takarva volt. Kellemes beleülni a felhőpárnába, talán mindenki gondol erre álmában. Pont olyan puha és lágy, mint amilyennek gondolnád. A színe mindig más, ha eső van benne, kissé fekete, ha hókristály, akkor olyan, mint a szivárvány. Változik az illata is, néha édes is, néha nem is.

Szóval belesüppedtem egy felhőbe, szépen fel voltam öltözve kendőbe. Alatta szőke hajam vibrálóan csillogott, kék szemem a hold fényére villogott. Néztem körben az angyalokat, ahogy ültek a habszappanokban. Szárnyaik zárva voltak hátul, kicsit ki volt rúzsozva szájuk. Hajukban csillogó hajpánt volt kötve, az egyiknek kezében már összetörve. Az angyalok is szoktak hibázni, néha egy kicsit bénázni. Ők sem tökéletesek, ne gondold, el is mesélem az éjjeli dolgot.

Tudniillik mi földi lányok esünk, kelünk majd újramegyünk. Futkározunk és fogócskázunk. Néha jót kiabálunk egymással, utána meg kergetőzünk vasvillával. Persze csak játékból tesszük ezt, mert ettől olyan izmos kezünk lesz. Szoktunk a fiúkról is beszélni, de ezt halkan mondom, nem akarok belepirulni.

Így hát döbbenten néztem éjjel az agyalok vitáját, és nem fogjátok elhinni ki képezte a vita tárgyát.

Az egyik angyalnak tetszik valaki, ezt nem találtátok volna ki. És ha ez még nem lenne elég, hajba kapott a fiún az angyalnépség. Én is döbbenten néztem magam elé, közelebb is somfordáltam az angyal mellé.

- És te tetszel neki Jó Angyal? – kérdezte egy másik, nagy hanggal.

- Szerintem igen, és azt is mondta nem töri össze a szívem.

- Mit mondott még neked, mivel kecsegtetett?

- Elhívott fogócskázni és azt mondta, hogy nem fogok fázni. Beszélt nekem a halakról, meg valamelyik tavaszról.

Nekem kezd valami gyanús lenni ebben a szobában, ti nem hallottátok ezeket már korábban?

- Azt mondta meg kell tanulnom horgot kötni, hogy minek azt nem fogja az orromra kötni. Meg mondott még más szépeket, de azokat elmondani nem lehet.

- Ó te jó ég, nekem ennyi bőven elég.

Jó Angyal amíg irult pirult az angyalkoszorúban, látom ám, hogy Szép Angyal ül egy felhőn szomorúan.

A többiek csacsogtak Jó Angyal meséjén, nevettek a fiú személyén. Szép Angyal bánatos szemekkel nézett rám, mintha hívna: gyere hozzám. Odamentem hát csendesen, leültem mellé illedelmesen.

Elmesélte nekem szomorúságának okát, elmondta minden titkát. Miközben hallotta ezeket a szavakat, elkeseredetten falta a habokat.

- Képzeld Holdleány, ez a bizonyos fiú ugyanezeket mondta reám.

Én már meg sem lepődtem e kijelentésen, ez a csalfa Manó, ekkora szemtelenséget. Az angyaloknak bókol, udvarol, de valamit nem csinál jól. Nekünk is ugyanezeket mondta, de mi ketten voltunk, no meg a kutya.

A morfondírozásból kiábrándított egy sírós angyalhang, jött az egész haddelhadd.

- Mit mondtál az előbb Szép Angyal, Manó neked is udvarolt e szavakkal? Vagy te kerested őt meg a parton, tudtad, hogy tetszik nekem egy haltól.

Kezdtek hajba kapni a lányok, én gondoltam jobb, ha kiszállok. Nem tartott sokáig a veszekedés, jött Bölcs Angyal és a szerénykedés.

A továbbiakban volt tánc és fuvolás ének, a buli lassan a végéhez érhetett. Erre már nem emlékszem, hiszen behunytam kis szemem.

Látod az angyalok sem tökéletesek, van úgy, hogy néha tökéletlenek.

Ha hibát követsz el, tanulj meg bocsánatot kérni, ha bocsánatot kérnek, tanulj meg megbocsátani.

A mesének most vége, már járok az égen, te csak aludjál szépen.

A mese folytatását itt találod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---az-angyalok-trefaja

A mese előzményét itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---a-talalkozas

A patak partján álltunk némán, közben egerek cincogtak egy közeli szénán. Talán rajtunk kacagtak, egyszer csak hirtelen csendben maradtak. Most már meg kellene szólalni, aztán el kezdtem zavaromban mosolyogni.

- Szia, tegnap már találkoztunk itt, amikor a papírsárkányod megfogott és el is vitt…

- Nem vitt el az engem, én erős vagyok, mint a tenger. Jöttök velem fogócskázni? Ha rajtam múlik, nem fogtok fázni.

- Már ne haragudj meg, de bemutatkozni illik, tanuld meg.

- Ja, jó. Manó vagyok, egyebet nem mondhatok. Nem ismerlek titeket, összetörni nem fogom szívetek. A kutya ismerős valahonnét, talán kicsit pimasz volnék? Ugye Maszatka, mi ketten harcsát fogtunk tavasszal. Emlékszem milyen hatalmas volt, a bajsza tán egy tonna is volt.

Nevettek a kutyával, a fiú a szakadt ruhában. Azt hittem belé rúgok, de Sári jókor a fülembe súgott:

- Ez a Manó azt hiszi, hogy a környék menő címét viszi.

- Bizony kicsit neveletlen, sőt mi több, szemtelen. De túljárunk mi az eszén - fel is emeltem fejem hetykén.

- Ő a barátnőm Sári, de nem hívhatja őt így bárki. Én Holdleány vagyok, barátaim az angyalok. Sokat szoktunk itt játszani, de téged még nem láttunk erre járkálni. Talán új vagy e vidéken, fogadtatásod volt-e szívélyes? Csak érdeklődöm pusztán, hiszen most vagyunk egy nagy mulatság után. Szüretet tartottak a bölcsek, mulattak ifjak, öregebbek. Az ünnepen bemutatták a környékre költözőket, de téged nem köszöntöttek. Talán hiba történt a szervezésben, és nem lettél meghívva e remek eseményre.

- Meghívtak engem és családom, de mondtam nem érek rá, épp halászom. Fogtam is vagy húsz keszeget, az ilyen puccos parti engem nem kecsegtet. De nem is pazarlom drága időmet, felhúzom csukafogó cipőmet. Ha legközelebb újra eljöttök, nekem tuti biztos horgot köttök. Nem lehet ám itt csak lazsálni, a halakat ki fogja kihalászni. Az angyal barátnődnek megmondhatod, aki múltkor a patakomban moshatott. Tegye az ilyen fajta tevékenységét nagyon máshol, egy ponty panaszkodott nekem csont szárazon.

Ezzel sarkon fordult Manó, még annyit odamondott, hogy Hahó! Csak, hogy úgy tűnjön illedelmes, de a kaján vigyor a képén félelmetes.

Őszintén szólva, szépen mondva, néztünk egymásra, mint csacsi a szamárra. Ennek a kölyöknek van ám pimaszsága, már kerek szemében látszik zsiványsága.

Selyem angyal említette az esetét a ponttyal, de ő azt mondta a ponty volt udvariatlan. Éppen alsószoknyáját mosta egyik éjjel, amikor is zörejt hallott elég mélyen. Térült, fordult balra majd jobbra, szoknyáját hirtelen eldobta. Egy nagy ponty keveredett a lábához, Selyem angyal egyből kapott a szájához. Rövid sikolyt hallatott, aztán máris úszhatott. A halacska annyira megcsiklandozta a talpát, hogy Angyalka meg is fogta a patak partját. De ez nem volt még minden, úgy volt, ahogy mondom, hidd el. A pontyot a lábával véletlenül elrúgta, egy szálka a talpán meg is szúrta. A pontyocska repült ki a partra, száraz is lett a rövid farka. Az Angyalka sietett volna nyomban, a keze beszorult azonban. A halacska vergődött kint a kavicson, Selyemke szeme megakadt egy ladikon. Virágszál Angyal járt arra, szívesen segített e nagy bajban. A ponty sértődötten tovaúszott, maga után még pár pontyot is elhúzott.

Így történt ez az eset, a ponty biztosan árulkodni sietett.

Ma is volt kalandban részünk, utunk végéhez is értünk. Már körbenéztem az erdőben, mindenki lefeküdt időben. A rét is szunnyad már, az álompor csak rád vár. Jó éjszakát kívánok, holnap is jövök pajtások!

A mese előzményét itt olvashatod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---a-csonak

A mese folytatását itt találod:

http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei---vendegsegben-az-angyaloknal