Indigó a napsütötte teraszon röpködött, anyukám a konyhában szöszmötölt. Szeretem a meleg őszi napokat, érezni a kellemes őszi illatokat. Elhatároztam, hogy meglátogatom Katit, olyan régen láttam ugyanis. Fél óra múlva már kopogtattam nála, de amikor meglátott, leesett az álla.
Holdleány, mi járatban jársz itt, hiszen még nincs éjszaka kint?
Meglepett ez a fogadtatás, láttam arcán egy kis szomorkodást.
- Talán rosszkor jöttem hozzád, vendéget vársz?
Kati az ajkába harapott, teljesen összezavarodott. Látszott, hogy hazudni kényszerül, ami egyenesen szívére ül.
- Most nem érek rá, nagytakarításban vagyok egy órája már. Ne haragudj Holdleány, majd máskor talán.
Ezzel becsukta orrom előtt az ajtót, de még az utolsó pillanatban észrevettem Manót. Mit kereshet Katinál és miért titkolóznak egyáltalán?
Megkerültem a házat, gondoltam, ha már itt vagyok, megnézem a tájat. Hátul két kerékpárt találtam, hogy kié volt? – egyet találhatsz!
Sári és Panni is ott volt Katinál, most már kíváncsi lettem igazán. Mi folyik itt, miért nem akarják, hogy részt vegyek én is?
Úgy éreztem magam, mint akit elárultak, a jó barátaim hátba támadtak. Kihagynak engem a játékból, igen csak megfogyatkoztam barátokból.
Szomorkodtam magányosan hazafelé, már minden rosszat képzeltem magam elé. Dühös voltam rájuk.
- Többé nem fogok szólni hozzájuk!
Nagy búsulásomból Indigó rázott fel, aki elém jött sebesen.
- Legalább te itt vagy nekem, míg a barátaim cserben hagytak engem.
Bezárkóztam a szobámba, rosszkedv tört rám magányomba.
Édesanyám kért meg menjek a patakra, egy kis vizet hozzak a ruhákra. De nekem semmi kedvem nem volt, anyukámra is csak haragom szólt.
- Hagyjatok engem békén, cserben hagytak a barátnőmék.
Édesanyám nyugtatott kedvesen, meggyőzött, hogy az a víz kell, de sürgősen. Nem volt mit tennem, el kellett mennem.
Az úton már jobb kedvem lett, kellemes illatot éreztem. Hirtelen el is felejtettem szomorúságom okát és barátaim titkolózását.
Kellemesen meleg érzés öntötte el szívem, mikor valamilyen boldogság előtt áll az ember.
Felnéztem az égre, egy kósza lampiont láttam szállni a széllel. Követtem szememmel a színes lámpást, előttem felgyulladtak a fáklyák.
Ott álltak mindannyian, Manó, Kati, Sári és Panni. Béla bácsi családjával és Maszatkával. Elöl voltak a kisebbek, Klaudia, Teki és fia. Az angyalok hoztak le bárányfelhőket, azokat tologatták ide-oda.
Hiszen az egész erdő megjelent és akkor leesett.
- Most lesz a szülinapom és ti megleptetek ez alkalomból?
Hangos nevetésben törtek ki, biztosan furcsán néztem ki.
Jöttek egyesével köszönteni, ajándékaikat átadni. Én még mindig a föld felett jártam, ezt álmomban sem vártam.
Katin volt a sor, rövid habozás után így szólt:
- Ne haragudj, hogy elküldtelek ma, de annyira össze voltam zavarodva.
- Ó, én már nem haragszom, már teljesen elszállt haragom. Bevallom, hogy rosszul esett, de előbb ítélkeztem, mint kellett. Egyből a rosszra gondoltam, magamat magányba sodortam. Elhamarkodottan kaptam fel a vizet, legközelebb számolok tízet. Köszönöm nektek ezt a csodás estét, az erdőlakók szeretetét.
A születésnapom az erdő közepén ért véget, amikor kialudtak a fények. A lámpásokat az égnek eresztettük, az égnek tisztelegtünk.
Tanulságos volt a mai nap, bosszúságot én okoztam magamnak.
Ne ítélj elsőre, inkább szálljon el haragod örökre.
A mese előző részét itt olvashatod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-indigo
A mese következő részét itt találod:
http://holdleany.reblog.hu/holdleany-mesei-gyuri
