Kell egy kimondatlan szó, amely felráz. Kell egy kimondatlan szó, amely erőt ad, amely segít a mindennapokban.
Mondd ki ezt a szót!
Mondd ki annak, akinek szüksége van rá! Keress rá alkalmat, hogy beszélgethess vele! Öleld át, szíveddel érintsd meg!
Bármelyik szó legyen is az, mondd ki azt lélekkel! Rázd fel, adj neki erőt, segíts neki a mindennapokban! Légy támasza a szomorúságban, feledtesd el bánatát! Adj neki örömet, szakítsd ki a magányból!
Mondd ki a szót és jobban lesz!
Nézz rá, töröld le könnyeit, hallgasd meg! Ugye tudod már?
Ugye tudod már?
Mondd ki azt a szót önmagadnak, amely felráz és erőt ad a mindennapokhoz!
Nézz tükörbe és gondold át az elmúlt napokat, találd meg szomorúságod és magányod okát, felejtsd el a bánatot, szerezz magadnak örömet!
Töröld le könnyeid!
Mondd ki a szót Önmagadnak, mert egyedül Te vagy az, akire mindig számíthatsz!
Te vagy az, akinek szüksége van a kimondatlan szóra. Önmagadtól.
NEVESS! SZERESS! ÖLELJ!
E szavak azok, amelyeket mindennap mondj el magadnak!
Akár százszor, ezerszer is…
DE mondj ki!
